Fátum
szerző: Juhász Gyula
1912

A távol violás ködében,
Mint tarka délibáb lebeg
A magyar ősz a méla Végen,
Mely mindent eltemet.

A tarka ősz a bús határon,
Hol oly közel a temető
S a vég ott vár az állomáson
S a vég oly könnyező

S a templom orgonája reszket
Végig a meghalt városon
S oly távol fény ég a szemekben,
A holt éggel rokon

És rokon az én holt szívemmel,
Ki, ha leszáll az éj, a csönd,
Hiába zendül sorsa ellen,
Mely ráhull, mint a köd.