Fák

Fák
szerző: József Attila

Keletkezési idő: 1932 Juhász Gyula Fák című verse a linken keresztül érhető el.

Puha szántások esővert, leves
    gerezdjei között
csüggedten várják a fák a sebes,
    apadt mellű ködöt.

Sárga levelük lefele konyul,
    törzsük vizes, ragyog.
Kisírtan állnak - gyorsan alkonyul
    s e fák magányosok.

Még gallyas, vágatlan, sudár alak
    mind: hántatlan dorong.
Fényes gyümölcsük helyén hallgatag,
    zömök varjú borong.

Görcsösen fogja ijedt gyökerük
    az elmálló talajt.
Nedvük sebesen kering, tüdejük
    még zörren, még sohajt.

Rügyre gondolnak mormolva e fák.
    S a tág ég tiszta, nagy -
reggel az erkölcs hűvös, kék vasát
    megvillantja a fagy.