← Kis rózsa, szép rózsaNépdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Ez a csárda nevezetes
Vicza lelkem, hova sétálsz →

Ez a csárda nevezetes,
Gólya jár rá, nagy kelepes:
          Ha én gólya madár volnék,
          Illyen házra nem is szállnék.

Kidült, bedült az oldala,
Belé jár az istennyila.
          A forgó szél dúdol rajta,
          Boszorkánytáncz van alatta.

Hej kivül is, hej belől is!
Ki van itthon, ha beteg is?
          Ki hoz nekem bort eleget,
          Piros lánytól hó kenyeret?

Hej de itt senki sem felel,
Csak az egy gólya kelepel.
          Útra készül az is szegény,
          Nem ülhet a ház tetején.

Gyerünk innen fakó lovam,
Tisza ide nem messze van;
          A Tiszában megitatok,
          A Dunáig meg sem állok.

Isten hozzád, puszta szállás!
Gözűtanya, denevérház;
          Hordjon el az őszi zápor,
          Mért nincs bennd egy ital bor.