Estve (Tompa Mihály)

Estve
szerző: Tompa Mihály

1847

Hálaadásnak szent oltáraként
Piros tűzben ég napnyugot;
Oltárrá váljatok mi szíveink,
S lobogjon hálalángotok!
Isten! hű karjaid vezérlik
Az embert a nap lementéig;
S felette áll az éj fekete
Szakán angyalid őrizete.

Egy áldásteljes nappal újolag
Meghosszabbítád életünk;
Jóságodtól jött béke és öröm,
Tied hálánk, dicséretünk!
Kit közülünk bú-bánat ére:
Irt nyújtál szívének sebére,
Az árvák könnyeit te látád,
Tudtad az özvegy sóhajtását.

Csak benned bízunk hát ez éjen is,
Ki nappal jó atyánk valál;
Oh Isten, őrködjél erőtelen
Teremtésidnek álminál!
Hadd nyúgodjék meg testünk-lelkünk,
S engedj békességben fölkelnünk!
Vagy ha eljösz értünk az éjen:
Add, hogy csendes halálunk légyen!