Esti teázás

Esti teázás
szerző: Dsida Jenő

Az ódonművű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek.
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy, néma nőnek,
          ki fogyton véknyul, mint a hold,
          mert arra gondol, ami volt
          s hunyó tűznél fonnyadva fázik
          és arra gondul, aki holt,
          míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett
          magányosan, csendben teázik.

S akkor jövök. Halk nesze sincs
saruimnak, mikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva néznek rám a képek.

- Én is teázom, kedvesem... -
mondom lágyan és kedvesen.
A húnyt parázsnak lángja támad.
És felakasztom csendesen
kék sapkád mellé a fogasra
fénylő, mennyei glóriámat.