Esik, esik

Esik, esik
szerző: Sonkoly Béla

Nyugat · 1923. 22. szám

Esik, esik.
Mint sírásba-süppedt asszony könnyei a könnyes keszkenőbe,
Esik, esik,
Lemosott fénnyel didereg minden, mint szemérmes szűz ha pőre,
Esik, esik,
Mondják: tegnap reggel óta, oly bizonytalanul, mintha mondanák: régen,
Föl és alájár az eső a földre-omlott égen,
Esik, esik,
Nedves cirógatást érzek, saját ruhámba vagyok idegen,
Konturjaim elmosta s az esőt meghitt szobákba vinni nem merem,
Esik, esik,
Nem lát az ember csak esőt, szűk horizontból mindenütt érzem,
Egymás után és egymás mellett: időben és térben,
Esik, esik,
Mint millió mező múlik el egymás után s a szél kaszálja,
Esik, esik,
Mint millió másodperc zuhog el egymás mellett - ki számolja fájva?
Esik, esik.

Esik, esik...