Erdős tájon
szerző: Gárdonyi Géza

Erdős tájon megy a vonat.


A sötétlő erdő alatt
nádtetős ház áll magában.
Gyertyafény az ablakában.
Ház fölött a magas égen esti
csillag csillog kéken.
Köröskörül vad erdőség,
vad erdőség, mély csöndesség.
Hegyek mögül kél a hold.

Eltűnődve nézem, nézem
ki lakik ott, erdőszélen?
Ki lakik ott egymagában,
örök csendben, kicsi házban?
S vajjon aki ottan fészkel
s él békén, él tejjel mézzel,
míly szemmel néz a vonatra?
Lehet hogy ezt mondogatja:
- Mások milyen boldogok!