Erdő (Faludi Ferenc)
| Erdő szerző: Faludi Ferenc |
1.
Magos hegyek, szelid erdők,
Pán Istennek sátora,
Hantos halmok, hives ernyők,
Diánának udvara!
2.
Szüz nympháknak vig utcái!
Ugy tetszik, hogy újulok,
Dryadesek palotái,
Ha hozzátok járulok.
3.
Itt a Hajnal gyengén festi
Az erdőknek tetejét,
Jön a Flóra és éleszti
A virágok mezejét.
4.
Jön a harmat, alig várja,
Sylvanusnak völgyeit
Gyenge lábbal, hogy megjárja,
És elhintse gyöngyeit.
5.
Pán megfujja trombitáját
Echo néki válaszol,
Viszik szelek ily postáját:
Kelj fel, aki aluszol.
6.
Erre ki ki meleg ágyát
Elfelejti, talpra kél,
Oda rugja nyoszolyáját,
És az egész erdő él.
7.
Támad a nap uj sugárral,
Hegyet völgyet vidámit.
Közli magát fél világgal,
Szárnyas népben kedvet nyit.
8.
A madárkák megörülnek,
Ellepik az ágakat,
Him és nőstény öszveülnek,
Énekelik álmakat.
9.
Ásit Faunus és nyujtózik
Rut torháját kiveti,
Gubás testén vakaródzik,
Csufos álmát neveti.
10.
Satyrusok napaeáknak
Szép jó regvelt mondanak;
Hizelkednek a nympháknak,
Mosdóvizet hordanak.
11.
Feji Phyllis tejes nyáját,
És a völgynek vezeti,
Tityrus is ő csordáját
Gondos kézzel kergeti.
12.
Együtt járják a berkeket,
Elbeszéllik kárakat,
Emlegetik szerelmeket,
És tegnapi táncakat.
13.
Siet Phoebus és szekerét
Másra bizza, ide tér;
Egen hagyja fényes székét,
Az erdőktül szállást kér.
14.
Itt van huga személyében,
Sétálja az utakat,
Arany puzdra van kezében,
Nyilazza a vadakat.
15.
Fut a szarvas, vadkan iget,
Rókák féltik farkokat,
Sok a hajtó, zeng a liget,
Hull sok drága dám-falat.
16.
Megpihenvén ebéd után,
Sereggel a vadász nép
Egy szép gyöngyvirágos utcán
Uj játékra öszve lép.
17.
Itt van Daphnis, itt van Faunus,
Sok bozontos satyrus,
Sok sipossal jön Sylvanus,
Pásztorokkal Tityrus.
18.
Látszanak sok friss napaeák,
Pásztorokat nézgetik,
Utánnak más gyenge nymphák
Ki magokat kelletik.
19.
Elkeverve öszvekapnak,
Jól rángatják inakat,
Hol egymástul elszaladnak,
S magán ropják táncakat.
20.
A vig nymphák elbujkálnak,
Satyrusok keresik,
Akik bennek feltalálnak,
Tenyerekkel megszedik.
21.
Dryadesek pásztorokkal
Himbáltatják magokat,
Szép virágos bokrétákkal,
Kifüzetvén azokat.
22.
Satyrusok megverdődnek,
Tépik egymás szakállát,
Kis szarvakkal öklelődnek,
Hogy elnyerjék a pállyát.
23.
Igy járják az erdő dolgát,
Ide semmi gond nem fér,
Itt találja nyugodalmát,
Akit bú és bánat vér.
24.
Isten hozzád váras azért,
Bóldog aki ide tér,
Mulatságért, vig óráért
Senki vámat itt nem kér.