Epitáfium

Epitáfium
szerző: Juhász Gyula

1905

Mért nem maradtam szűz öledben,
Szent semmiség, mér nem maradtam én még,
Terülne rám jövendők szemfedője,
A szivárványszínt foganó fehérség.

Nem bántanának durva színek,
Hazug igék és csontosöklű tettek,
Nem érzeném száz titkos gyászú órán,
Hogy most temetnek, engemet temetnek.

Jövendő asszonyoknak csókját
Sóvárgom olykor, nagy pillanatokban
Csillaghideg szerelmű asszonyoknak,
Kiknek szíve szívemmel összedobban.

Ha újra visszajön a lelkem,
Beteg fogantatással jön világra,
Bénává, bússá, borússá fakítja
Múltamnak árnya, kísértetes árnya.