Epilógok
szerző: Ady Endre
I.
Vége!
Nem reszket a kezem,
Míg leírom e szót,
Úgy áldom az órát,
A szép találkozót,
Mint most a búcsuzót.
Álom,
Gyönyörű álom volt,
A kezed szőtte,
Áldjon meg az Isten
Százezerszer érte,
Milliószor érte!...
II.
Ha fölcsendül egy hang a multból:
A Te ezüst hangod repül felém
S én úgy foglak áldani újból,
Mint szerelmünknek édes reggelén;
Ha epedő dal száll föl szivemből,
Te neked legyen szentelve dalom,
Hiszen Te voltál, aki szeretni,
Aki dalolni
Megtanítottál, édes angyalom!
III.
Majd, ha a "Hymen" rovatában
Olvasni fogom a neved,
Még egyszer fog a szívem fájni
S aztán végképpen elfeled!...
Előszedek egy csomó verset,
Mind szépen a tűzbe dobom
S megírom - a gratulációt
Egy négyszögű papiroson.
[[Kategória:Magyar irodalom 1905-től 1919-ig]