Emma

Emma
szerző: Bajza József

Volnék bár hegyeken lebegő szél, messze röpűlnék,
   Messze, hol érzelmim kínja nem érne utól.
Volnék bérczi patak, lerohannék sziklatetőkről,
   S eltűnném a nagy tengerek árja közé.
Lomb vagyok; a szerelem szép fáján hervadozó lomb,
   Melyet hűtlenség játszi fuvalma letört.
Míg lebeg a hegyi szél s lezuhog vigan a patak árja,
   Száradok én; a bú lassú halállal emészt.