Emmának

Emmának szerző: Friedrich Schiller, fordító: Reviczky Gyula

1878

Messze, messze, ködhomályba
Látom eltűnt üdvemet,
Csak egy emlék fénysugára
Hívogat még engemet;
De miként a csillagok,
Sötét éjen át ragyog.

A halál, e hosszú álom,
Ha lezárná szemedet,
Megőrizne mindenáron
Téged az emlékezet.
De körűled fény vagyon,
S élsz, de másnak, angyalom.

A szerelem üdve, vágya,
Emma, mondd, elmúlhat-e.
Van-e múltja és halála;
Emma mondjad, ó, van-e?
S fénye, égi lángja, ó!
Kihül-é mint földi jó?...