Emlékszel-e? (Tisza Domokos)
szerző: Tisza Domokos
Emlékszel-e? tisztán foly a patak,
Körötte százas tölgyek állanak,
Egy száraz ágon páros gerle búg;
Zúg fenn a lomb, a víz lenn futva zúg.
Arany hálóként, vagy mint tört vízár
Terűl a lombra déli napsugár.
A hab fölé emlények hajlanak...
Emlékszel-e? — Először láttalak!
Emlékszel-e? tündöklik a terem,
Fala aranynyal által szőtt selyem.
Fennről vakítón süt le száz csillár,
Alant tolong a tarka ember-ár.
Muzsika szól... s e hangra mindenek
Ékes ruhában tánczot lejtenek.
Hervadt emlények porba hullanak. —
Emlékszel-e? — Másodszor láttalak!
Ha emlékszel, nézd a csendes falut,
A házat, melyhez kerten át az út.
A sugár tornyot. Bádog élin még
A lenyugvó nap bucsúcsókja ég.
Csend lesz. A csillag és a hold kigyúl...
Illat jön az ákácz virágirúl...
Ha emlékszel, adj egy csókot nekem.
Szép volt a múlt, — de még szebb a jelen!