Emlékek (Reviczky Gyula)
szerző: Reviczky Gyula
1
Két-három év után reád találtam,
Nagyobb, kaczérabb és büszkébb levél
S én bárgyuságból nem mertem köszönni.
Bámultalak csak, míg el nem tünél.
2
Találkozunk megint az utczán,
S én mint ezer más átmenő
Utadból csöndesen kitérek
S elgondolom : beh büszke nő!
Hja kedvesem, a drága nadrág
S finom kabát rég elkopott.
Csámpás czipőmet folt nem állja
S czilinderem ütött-kopott.
3
Egyszer-kétszer láttalak csak este,
Báli, tánczoló népség között,
Úgy rohantam véled, mint az őrült.
Valami úgy fájt, úgy üldözött.
Bár zuhantunk volna a pokolba.
Hol örök sötétség éje föd,
Téged tartva ölelő karomba'
Felköszönteném az ördögöt!
4
Úgy kerülök minden rokont, barátot
S téged leginkább, úri kedvesem.
Oh mert koldulni nem tudok szerelmet
És csak szivem van, pénzem nincs nekem!