Emberszeretet
szerző: Gárdonyi Géza
Az emberszeretet elve nem azt jelenti, hogy minden embert lógni engedjünk a nyakunkon, csak azt, hogy a szenvedőt testvérünknek érezzük, és hogy mikor az emberiségről, a nemzetről vagy több ember érdekeiről van szó, szívesen csatlakozzunk a tőlünk telhető erővel a munkájukhoz.
De közelebbi érintkezésbe csak azokkal bocsátkozzunk, akiknek lelki fejlettsége nem alacsonyabb, mint a mienk. Ezt különben egy belső érzés folytán is megtesszük.
Érdekes tanulmány lehetne (Egy emberi életre méltó) ha a nemzetek legnagyobb íróiban azt vizsgálnánk: melyik, mit szeretett az embertársaiban?
Vegyük ki a magunk irodalomtörténetéből Jókait, Aranyt. A németekéből Gőtét. Az angolokéból: Sekszpirt, Dikkenszt. A franciákéból: Zolát. Az oroszokéból csak Dosztojevszkijt.
Jókai vizsgálatából kijön a mult század romantikus közepének a szinpadi hőse, aki meglepetésekkel dolgozik, mindenből kivágja magát, szép, erős, okos, szerencsés, de ha kivesszük a szinpadi lámpások világításából: báb.
Arany vizsgálatából kijön egy iskolázott paraszt.
Gőte Fausztja nagyeszű okoskodó udvari műveltségű ember.
Zóla: különféle emberi ruhába öltöztetett csődör.
Dosztojevszkij: hideg kígyószem, de mindig melegen vérző szív a szenvedők láttán.
Az emberfestő író tehát legjobban a maga tükörképét szereti és festi legjobban, leggyakrabban, legtökéletesebben.
Az ember célja a tökéletesség.
Eszköze rá a lelki tisztaság.
A tiszta lelkű tökéletes ember megismeri, hogy az élet alapja a szeretet.
Ezen a földön, a mindenféle tökéletesség világában a szeretet is tökéletlen. De fel lehet találni mégis a szeretet legtisztább sugarait a családi szeretetben és a ránk sugárzó hálában, amely jócselekedeteinkből származik.
A felsőbbrendű világokban bizonyosan tisztább és melegebb a szeretet, és nagyobb körei vannak, mint a Földön.
Ha kisgyermeket láttok éjjel portékát, hírlapot árulni, vagy gyufát, vagy akármit, adjatok neki ennivalót - soha pénzt. S kísértessétek haza az emberszeretetre hivatkozva a rendőrrel.
Mikor a jóság gyöngeség, akkor nem is jóság az, hanem gyöngeség.
Az emberek megmossák az arcukat, kezöket, de vajjon hány az, aki mindennap megmossa a lelkét is.
Bármit cselekszünk másoknak, azt is mind csak magunknak cselekesszük.
Becsületes család-e az, amelyikben egyik testvérnek annyi a pénze, amennyit nem bír elélni; a másikak meg annyija sincs, hogy télen melegedhetne, ruházkodhatna, eleget ehetne.
Semmi sem nehezebb, mint embernek lenni emberek között.
A gyermek mikor sírva mutatja a fájó testrészt, ezt gondolja:
- Sajnál engem.
De mi a sajnálat?
Minek a sajnálat?
Mit használ?
A sajnálat a szeretet balzsama. A gyermek közelebb van az Éghez, mint a felnőtt. S az Ég a szeretet hazája. A gyermek pedig azt véli, hogy itt is az Égben van.
Ha a tökéletesedés útját lépcsősnek képzeljük el, az egyik lépcsőre (az alsó lépcsőnél már feljebb), ez van irva:
- Nem mondok rosszat senkiről.
A következő lépcsőre:
- Nem is gondolok.
Bölcsesség aprópénze.
Sokszor elmondott valami, hogy az eszével mindenki meg van elégedve. Dehát Reomür nem csinált észmérőt. Ha majd ilyen eszköz is lesz, megláthatjuk majd mingyárt a zérus fölött, hogy már az első fokon igy gondolkodunk:
- Nem bántok senkit, mert nekem is kellemetlen.
S a felső fokon:
- Mindent, amiért mások haragudnának elintézek egy vállvonással.
A végrendelkezők figyelmébe sokszor ajánlottam a mizerikordiánusokat, persze főképpen a magyarországi szerzetet. A tétlenkedő szerzetes rendeket a mizeriek javára el kellene nyomni. A mizerieknek kell adni minden lehető alkalmat, hogy a magyar városokban mindenütt megnyithassák a szenvedőknek az ajtóikat.
Az ember fejlettségének mérője:
Alsó-rendű emberben mily kiskörű a magaszeretése és az ivadék szeretése, meg legfeljebb azok szeretése, akik életének kedveznek.
Középrendű embernél már a szülőkre is kiterjed a szeretet és a feleségre is. Tiszteli a lelkiembereket és a hazát. Áldoz is ha kell, bár névtelenül soha. Szeretete kiterjed mindazokra, akiket testi szemével lát és becsül.
A felsőrendű ember szeretete kiterjed mind az emberi fajra. Érzi, tudja, hogy az élet elveszthetetlen. Munkája és földi élete tehát az emberfajé. Nagyfényességű eszméi mind a közjó zenitjén ragyognak. S mivelhogy nem magának él, meghalni is kész embertársáért.
Minden adósság rablánc a nyakadon, - a nyakadon, lábadon. Ha nem szorít is, nyom. Csak egy adósság az, amely nem köt, hanem ha kötött voltál is megszabadít, amely nem nyom, hanem fölemel, - ha a gonosznak gonosz tettét hagyod megfizetetlen.
Címképet festetnél a boltodra?
Eredj délben a festő iskola elé, ahol a rajztanárok és festőnövendékek tanulnak.
Szólítsd meg, amelyik legkopottabb, legsoványabb.
Szebb képet kapsz és ha akarod olcsóbbat is, mint a címképgyárosnál. És egy embernél Isten küldöttje voltál.
Arra gondolsz, hogy téged nem szeret senki.
Eredj el az Árvaházba: - szabad a belépés! - ott százával találsz olyanokat, akiket szintén nem szeret senki.
De milyen szép lenne, ha azt kérdeznéd:
- Melyik a legárvább?
S megfognád annak a gyermeknek a kezét, megsimítanád az arcát:
- Én leszek ezután a te apád.