Eltökélések

Eltökélések szerző: Kis János

Jer, lelkem, míg van benned friseség,
Most kérdezd, mit javall a bölcseség!
   Kábák hagyják e kérdést vén korokra.
Tavaszszal is kaszál s dúl a halál,
S mit érsz, habár soká buta valál?
   S egy esztendő just adhat századokra.

Kerűld a pert, melly a hit ellen vív,
Csalárd s kevély a mindent kétlő szív,
   Nem hisz, hogy tisztét ne tartozzék tenni.
Ki a valót nyomozza, bízhatik,
Ha rendet tart, ritkán csalattatik,
   Magas szív nem fog hab játéka lenni.

Szeresd menny s föld dicső szépségeit,
S formáld vélek lelked ösztöneit,
   Csak úgy lesz a föld illendő lakása,
S ha istenhez repűl dicséreted,
Egész tűzláng legyen szereteted,
   Ő legszebb s minden szép örök forrása.

Csudáld a sok millió életet,
S a láncot, melly a nagy természetet
   Egészbe fűzi s rendbe kényszeríti;
De ne csudáld csak egy vagy más szemét
A láncnak, sőt nézd annak érdemét,
   Ki azt csinálta, tartja s erősíti.

A legnagyobb kín bennünk születik,
Lelkünk könnyen megelégedhetik,
   Legyen csak józan s szíves akaratja;
A rest kalmár nem lesz gazdag, bár vágy.
Az akarat hatalmas ha nem lágy,
   S ha vele célját az ész választatja.

Nem csak a had szemlél vitézeket;
Az élet harc; ki tűr gyötrelmeket
   S nem zúg, arra is illik Caesar fénye.
Minthogy a jó minden virtushoz hív,
S virtus, és szűl virtust a bátor szív,
   Légy bátor, nem csal a bátrak reménye.

Mint pestist, úgy kerűlj két oktalant:
A vétkekben merűlt vallástalant,
   Ki nem hisz istent, s fut minden zörgésre;
S az eretnek-csináló vak buzgót,
Ki szentűl szól, de nem tesz semmi jót,
   S gyönyörködve néz emberégetésre.

A vak köznép hiú szokásain
Ne kapj, mint a gyermek kap bábjain;
   Mit vesztesz, élted rendjét bár gúnyolja?
A bölcs szükön szabott kis idejét,
S olly sokfelé szükséges erejét
   Illyes dibdábra hogyhogy tékozolja?

Saját hived-, lelkeddel, egyet érts,
Senkit, kivált felsőbbet meg ne sérts,
   Se ne vetődjél rút hizelkedésre.
Tudóst becsűld, a bölcset felkeresd,
A bűnt gyűlöld, a gyarlót is szeresd;
   Csak a gonosz szív méltó megvetésre.

Figyelmezz rá, bár honnét jő a vád,
S ámbár tetted dicsekszeni just ád,
   Ne óhajts lenni a sokak bálványa,
Elrejtve még szebbek az érdemek,
S nem türhetik fényeket sok szemek;
   Nagy hírnek névnek a gyanú leánya.

Ki fris ép test s illő vagyon mellett
Szíve ura s kábák tűrője lett,
   A boldogságnak az elért céljára;
A ki magát bölcsnek hivén, ennél
Többel kér, nem jobb az esztelennél.
   Ki vágy kenyérnél barmok szénájára?

A sors kitkit szeret s bölcsen vezet.
Gyorsnak vagyont, szegénynek ép kezet
   S fő polcokat szánt a gyengék számára.
Mit nyert a bölcs? víg megelégedést;
Rang s kincs sokszor szűl elvetemedést.
   Melly csekély birtok, s oh melly nagy az ára.

Ha palotád van, s gazdag asztalod,
S a bút s bajt csak máson tapasztalod:
   Légy nyájas, légy a szegény híve s atyja.
Ha szerencséd elhágy, türj békével.
Mit veszt a bölcs veszendő fényével?
   Őtet lelke, fény a kábát mulatja.

Őrizd a kény hevétől szívedet,
S az illy harctól megkímélt tüzedet
   Fordítsd azon szent láng nevelésére,
Melly akkor ég, mikor, mint tartozol,
Tisztednek szent oltárán áldozol,
   Hogy méltó légy menny s föld szeretetére.

Ha minden nap világtól búcsút vészsz:
Minden nem várt óráddal nyertes lészsz,
   S híven vigyázni fogsz rövid idődre.
Az életet kémleld, ne a halált,
Hogy születnél a ki módot talált,
   Lesz gondja, hidd el, annak jövendőre.