Első
szerző: Balassi Bálint

Aenigma

egy horvát virágének nótájára


1 Jelentem versben mesémet,
     De elrejtem értelmemet;
     Kérem édes szeretőmet,
     Fejtse meg nékem ezeket:

2 Minap én úton jártomban
     Láték két hattyút egy tóban,
     Hogy volna csendes úszásban
     Együtt lassú ballagásban.

3 Gyakran egymásra tekintnek,
     Kiről kitetszik szerelmek,
     Egymáshoz való jó kedvek;
     Hasonlók, mindketten szépek.

4 Hogy így együtt szerelmesen
     Ők úsznának szép csendesen,
     Azonközben nagy sebesen
     Egy keselő csalárdképpen

5 Rájok menvén, az egyikét,
     Körme között az szebbikét
     Elkapá, foggatá szegént,
     Mint szeretőt, kedve szerént.

6 Látván társa, bánatjában
     Rív keserves kiáltásban,
     Széllyel ballagván az tóban,
     Nem tud, medgyen nagy bújában,

7 Mert látja társától váltát,
     Látja maga özvegy voltát,
     Bújában elszánta magát,
     Óhajtja már csak halálát.