Elmenek én más felé
Elmenek én más felé,
A tokaji hegy mellé;
Arra szürik a jó bort,
Ott tán meg nem öl a gond.
Elmenek én messzire,
Ama kék hegytetőre,
Onnan még visszanézek,
Rózsámnak bucsút intek.
Ha majd azon tul leszek,
Többet vissza se nézek;
Miért nézzek én vissza?
Ha szemem őt nem látja.
De ha őt nem láthatom,
Se éjjelem, se napom;
Azért hát el se menek,
Jöszte babám, ölelj meg.