Egyre közelebb
szerző: Kosztolányi Dezső
Nyugat · / · 1919 · / ·1919. 16-17. szám (1919. október.)

És egyre-egyre közelebb
Megyek feléd halál
S már ki se ejtem nevedet.

Ifjan beh sokszor hívtalak
S lázam hűsíteni
Fejemre raktam a havad.

Most már sírokra sem ülök,
Mosolygok lankatag,
Míg fáradok és szürkülök.

Híredre lelkem nem riad,
Nem vagy már szörnyű se,
Apa vagy és én a fiad.

Oly egy veled e meggyötört
Szív és e mellkosár,
Mint egy veled a rög s a föld.

Ó a halál az, aki vén
S koporsó-érc ragyog
Jégszín haján, bús ajkívén.

És egyre-egyre közelebb
Megyek feléd halál
S már ki se ejtem nevedet.