Egy született leánykának

Egy született leánykának
szerző: Kölcsey Ferenc
Debrecen, 1809. november 22.

Így zengi berke bájos éjjelében
A nympha dalait,
Ha megjelenni látja kellemében
Majust s virágait,

Örvendve fűzi szőke homlokára
A rózsalombokat,
És hallja mint zúg a visszhang, dalára
Tördelve hangokat.

Szelíd csenddel zúg a dal hurjaimról,
Miként az esti szél,
Kerengve lengvén rózsabokraimról,
Hespher szép fényinél.

A naisok nedves barlangjaikban
Andalgva hallanak,
Midőn a berkek öblös hangjaikban
Utánam hangzanak.

Leányka! még nem érzed, szenderegve
Anyád lágy kebliben,
Nem még dalom, melly zeng, puhán lebegve
Feletted édesen;

Nem olvad öszve szíved szent hevére
Mellyet reád lehell:
Mint pásztorának a hölgy énekére,
Ha róla énekel.

Némán örülve hallja rejtekében
Kellő nyögéseit,
Merengve éli álma tengerében
Korának kényeit.

Pirúlva, mint Aurora, nyilt kecsekkel
Száll majd onnét elő;
Miként midőn a tánczoló kegyekkel
Cypris mosolygva jő.

Szent láng hevítve szívét olvadozva
Szétomlik karjain,
És eltéveszti létét gyúladozva
Kedvellett csókjain. ─

De boldog vagy leányka! szenderegve
Anyád lágy kebliben,
Hű genius szállong feléd lebegve,
Mosolygván csendesen,

Szép szőke fürteit myrtus köríti
Mint Eros fürteit,
Ki kedvelt kínokkal csalfán vegyíti
Létünk kellemeit.

Körűle rózsafénnyel elborítja
A kellő halmokat
S szavával édesen elandalítja
Zengvén szent hangokat:

"Viríts majd, mint a rózsa bíborának
Virít szép színével,
Melly keblében idővel Cypriának
Mosolygva hervad el.

Lengő zephyr fog majd feléd kerengni
Sohajtván tégedet,
De vond be, látván őt feléje lengni,
Előtte kelyhedet!"