Egy ház előtt

Egy ház előtt
szerző: Gyulai Pál

1868

Még ott foly a Szamos,
Még áll a régi lak,
Hová tíz év előtt
Mint nőmet hoztalak.

Az alkony fénye ég
Az ablak üvegén,
Fényén a múlt idők
Emléke int felém.

És visszaképzelem
A bútort és szobát,
Kerted', virágidat,
S gyöngéd kezed nyomát.

És érzem mosolyod'
És hallom hangodat:
Szerelmed öröme
Mélyen szivemre hat.

Az est lassan leszáll,
S még ott állok merőn;
Siratlak, áldalak,
Oh elhunyt, ifju nőm!

Szerettél igazán,
Szerettelek hiven!
Szerettelek halva is,
Holtig gyászol szivem!