Egy barátom az ifjúság...

Egy barátom az ifjúság...
szerző: Petőfi Sándor

Pest, 1847. január

Egy barátom az ifjúság,
Maholnap már ez is itt hágy,
S másra, tudom, helyébe nem
Akadok,
Jaj istenem, be magamra
Maradok.

Attól tartok, hogy ezután
Nem szeret már engem leány,
Vagy ha szeret, én nem tudom
Szeretni,
Kacsintanak, de hiába,
Szemei.

Attól tartok, hogy ezután
Nem gyűlölök már igazán,
Tán magam sem leszek rosz, de
Mi haszna?
Ha hidegen vállat rántok
A roszra.

Ha már ifjuságom elmegy,
Csak e kettő maradjon meg,
Legyek képes, a ki hogyan
Érdemli,
Teljes szívből szeretni és
Gyűlölni.