E könyv olvasása után
| E könyv olvasása után szerző: Ady Endre |
Nagyvárad, 1900. március 23.
Brómmal, higannyal biztatgat a nőszés,
A kéj feléli agyvelőd, gerinced ─
Mondd hát, poétám, mért az önvesszőzés,
A hóhér vágyat mért kell istenítned?
Hát küldetés, hogy te egy rongy rimáról
S timsós testéről mondj nekünk regét?
Zarathustrád nem az ilyen világról,
Szennybe fúlásról sohasem beszélt!
Ha célunk csak a nőnek méhe, teste,
Bár maradtunk, mind vesztünk volna benne.
Ha minden vágyunk csalfa, kába,
Égnünk, lángolnunk mért hiába?...
Ha az élet fáj, a test romlott,
Ha minden Isten összeomlott,
Mért keressük mindig a gondot?
Mért nem vedlünk át a halálra,
Mit se remélve, mit se vágyva:
Mért nem temetkezünk el élve,
Hisz van boldogság, hisz van Nirvána.
Nagyvárad, 1900. március 23.