Don Juan (Ajánlás)
1.
Költő vagy, Bob, mégpedig udvari,
e fajta költők híres minta-képe.
Torykhoz álltál - no de sok mai
poéta tért a kormány kebelébe.
Dalos Júdásom, hogy vagy? Jól-e, mi?
s a "tópart" éhes és telt gyomru népe?
Remek kis fészek! Úgy föst, szó mi szó,
mint "pástétomban két tucat rigó".
2.
"Pástétom nyílik és mind dalra kel"
- jó uj hasonlat itt e régi nóta -
"királyt elbájol ily tál eledel",
Régenset szintén. - (Kedves táp az óda.)
Lám, lám, Coleridge is szárnyal égre fel,
kalappal mint a sólyom, amióta
bölcselmet fejt ki. (Bámul a tömeg!)
De megfejtését vajj' ki fejti meg?
3.
Bob, szemtelen vagy! Azzá tőn a vad
dühösködés. Rosszúl agyarkodál.
Kitúrtál volna minden madarat,
hogy más rigóé ne legyen a tál.
De az a sors, mely röpülő halat
mindíg elér, ha túl-magasra száll,
s födélre pottyan és vergődik ott, Bob:
az sujtott téged! Szuflád elfogyott, Bob!
4.
Hát Wordsworth rengeteg
"Kirándulás"-a!
(Ötszáz lap kvartban!) Meggyőz,
kitünőbben
mindennél, hogy az uj rendszernek mása
nincs is talán. Eszünk ámulva döbben.
Ez is poézis (ő megmagyarázza,
s lehet hogy az - örjítő nyári hőben.)
Egy emelettel megtoldhatja tornyát
Bábelnek az, ki érti e cikornyát.
5.
Tisztelt urak! Elzárván magatok
jobb társaságok érintésitől,
egymásba szinte átolvadtatok.
Csak egymást bujva és dicsérve föl,
azt vélitek, hogy valamennyi jog
s minden borostyán számotokra nől.
Mily szűk kör ez! Óhajtanám valóban:
lubickolnátok tengerben, ne tóban.
6.
Én nem tennék így, nem vihetne rája
önösség túlzó hiusága sem,
s Pál-fordulástok összes glóriája.
(Mert nem csupán pénz volt az ok, hiszem.)
Van kegydíjad - ily véget ér e "pálya"? -
s vámhivatalban űl Wordsworth! - Hiszen
bitang nép vagytok, ámde mégis költők,
Parnasszon Múzsát joggal üdvözöltök.
7.
Borúljon a merész homlokra - tán
kevéske szégyenpírra is - babér:
lombját, gyümölcsét nem irígylem! Ám
a hír szabad. Közös mező e tér,
nem a ti bér-jószágotok csupán.
Kit géniusz hajt, rajta célhoz ér.
Rogers, Scott, Campbell, Moore elétek vágnak
ösvényein a halhatatlanságnak.
8.
Múzsám gyalog jár és nem versenyez
Pegázustokkal. Sors adjon tinéktek
nagyobb tökélyt - mert most hiányzik ez -
s mindazt a hírt, melyért irígyen égtek!
De irjátok föl: - költő egy se lesz
törpébb azért, mert más költőt dicsér meg.
És a panasz, mely a jelen kort szidja,
jövendők tapsát még nem biztosítja.
9.
Aki babért jövőnek tartogat
- mely ily lomot nagy ritkán húz elő -
az e növényből nem kapott sokat,
s a vád nyilával csak magára lő.
Dicső kivétel egy-egy tán akad,
idők árjából napként fölkelő.
De hogy hová jut e fölebbezők
nagy része - Isten tudja csak, meg ők!
10.
Ha Milton egykor, csúful megtiporva,
a "bosszuló időt" fölhívta, hát
bosszút is állt az és a mai korba
fenséggé tette neve hangzatát.
De ő hazug dalt nem költött; a porba
le nem hasalt s nem adta el magát.
Apát nem gáncsolt, hogy fiút dicsérjen:
a zsarnokot sírig gyülölte, mélyen!
11.
Vagy azt hiszed, ha most támadna fel
a "vén vak ember", Sámuel gyanánt,
hogy trónokat jövendölésivel
megrázzon ujra; - s lelne ujra lányt
kinek nincs szíve, sujtaná ezer
csapás, kór, inség, minden ami bánt:
hiszed, hogy ő szultán-imádó volna?
Hogy szörny-szülött Castlereaghnek dalolna?
12.
Halvérü, síma, álnok nyafogó!
Erin vérében pacskolt ifju kézzel,
hogy Angliában, mint tanult bakó,
nagyobbat merjen. (Mert mindent merészel!)
Legaljasabb szerszáma nép-rugó
gőgös tyrannak, éppen annyi ésszel,
hogy föltehet más-készitette jármot,
s itathat mérget, mint első pohárnok.
13.
Orációja oly szó-keverék,
oly legitím pancs, torz ész-ficamat,
hogy talpnyalója sem dicsérte még,
s az ellenfél - minden nép - nem kacag,
mert alszik tőle. Ixion-kerék,
mely szikrát - egy kis baklövést - sem ad.
Berreg, forog, példázva hogy milyen
a végtelen mozgás és gyötrelem.
14.
Kontár még ocsmány szakmájában is!
Toldoz, ragaszt, pepecsgél, tákol és
a mesterek számára némi kis
munkát mindig hagy: összeesküvés,
kongresszus, börtön, bot, cenzúra, friss
hóhérkodás vár rájuk; ha kevés
az új bilincs, ócskákat fold ki szépen
s ég-föld utálja jutalom fejében.
15.
Herélt, rongy lelke csak kettőt szeret:
a láncot, amit önmagán visel
s a mit másokra buzgón ráveret,
vélvén, hogy férfi épp úgy hordja el.
Golyhó Eutrop! Ész, jog, becsület,
szabadság díszét nem foghatja fel.
Rettenthetetlen - mert a jég nem érez;
oly hitvány, hogy erénye is bűnné lesz.
16.
Hová bolyongjak, hogy jármát ne lássam?
(Érezni nem fogom!) Nagy Róma lelke
támadt imént föl szép Itáliában,
de rálehelt e státus-dög s leverte.
Ah! lánca sír dühében, bánatában,
s jajgat felém sebzett Erin keserve!
Még mindig vannak rabszolgák, királyok,
hadsergek - és Bob ír rossz verset rájok!
17.
Fogadd e kis dalt, koszorús nagyom!
Ha túl-őszinte és nyers íze van,
zokon ne vedd: a Whig-színt nem hagyom,
s politikám naiv még. (Komolyan!)
Köpenyt forgatni ma divat s nagyon
nehéz maradni egy hiten; olyan
nehéz, hogy szinte abszurdnak találom.
Igy van-e, Tórym, ultra-Júliánom?