Dobrudzsa
szerző: Györffy István
Az évtizedek óta függőben levő keleti kérdést a balkáni háború nem oldotta meg. Maguk a balkáni országok sem tudtak a Török Birodalom európai részein igazságosan megosztozni, a nagy hatalmak is veszélyeztetve látták keleti érdekeiket a Balkánon befejezett tények után. Látszólag az orosz érdek győzött s a német veszített. Az angol, bár legszívesebben a maga malmára szerette volna a vizet hajtani, az oroszhoz szegődött. Miután Törökország és Bulgária igazi érdekeiket felismerve mellénk állottak, a mérleg a mi javunkra billent, az Ántánt a Balkán több pontján súlyos vereséget szenvedett. Oroszország utolsó kártyáját kijátszva végül harcra kényszerítette maga mellett Romániát is, remélve, hogy oláh segítséggel még megnyerheti Keleti kapuját, Konstantinápolyt. Az oroszok évszázados politikájának végcélja, Konstantinápolynak birtoklása, Dobrudzsában dől el, azért az egész világ feszült figyelemmel tekint most Dobrudzsa felé.
Szinte érthetetlennek látszik Románia politikája. Ha az orosz érdek mellett harcol, akkor Dobrudzsa birtoklásáról le kell mondania, mert aki Konstantinápolyt bírni akarja, annak bírnia kell a Fekete-tenger egész nyugati partvidékét is. Bulgária ezt már régen észrevette; Románia ellenben Erdély birtoklásáért hajlandó még legfontosabb érdekeiről is lemondani. Ha ugyanis Dobrudzsát elveszti, nincs többé tengerpartja. Agrárius állam lévén, terményeit a hasonlóképp agrárius Orosz-, Magyar-, Szerb- és Bolgárországokon keresztül viheti ki. Ez a gazdasági bekerítés olyan állapotot teremtene, amilyenben Szerbia volt, ti. a saját zsírjában fog megfulladni.
A magyar politika célja folyton az volt, hogy Dobrudzsa mindig elérhetetlen legyen az orosz érdekek számára. 1878-ban, amikor az orosz-bolgár barátkozás túlbizalmas kezdett lenni, a berlini békében Andrássy politikája következtében jutott az addig bolgár Dobrudzsa oláh kézre, s most, amikor a bolgár és oláh szerepet cserélt, Dobrudzsa is könnyen gazdát cserélhet.
Dobrudzsa az Al-Duna és Fekete-tenger között terül el. Dél felől nincs természetes határa, ezért a politikai határ is folyton ingadozott. A XVIII. században a Ruscsuk és Várna közötti vonal volt a közigazgatási határ, a bolgár Dobrudzsának ma is ez a déli határa. Románia a berlini békében megkapta Dobrudzsa északi részét Szilisztriától Mangáliáig, majd 1912-ben a bukaresti békében a tutrakán-balcsiki vonalig terjedő részt is. Most, amidőn az Ántánttal szövetségre lépett, bejelentette igényét a még bolgár uralom alatt levő Dobrudzsára is, mely Ruscsuk, Tutrakán, Balcsik és Várna között terül el.
Dobrudzsa Kr. e. 29-ben került a római birodalomhoz. Diocletianus idejében Scythia minor néven ismerték. Később, a népvándorlás idején, a nyugati gótok hatalmába került, majd a VII. században a szlávok foglalták el s 679 óta a bolgárok bírják. Mintegy kétszáz esztendeig a bizanci császárok uralkodtak rajta, 1186-tól 1396-ig ismét a bolgároké, míg 1396-ban a törökök kezére jutott. Volt idő Nagy Lajos korában, mikor a magyar király hatalma Dobrudzsára is kiterjedt, az immár feledésbe ment régi magyar nevek, Oroszcsik (Ruscsuk), Tömösvár (Konstanca) ebből az időből maradtak fenn. A törökök csaknem félezredévig bírták, de amint Bolgárország kivívta függetlenségét, Dobrudzsát is elveszítette Törökország, noha a lakosság javarésze mohamedán volt. A török világ idején rövidebb ideig oláh vajdák is uralták Dobrudzsa egy részét, legtovább az öreg Mircsét mintegy 30 esztendeig 1387 táján, innen ered az oláhok történelmi joga Dobrudzsára. A San-Stefanó-i béke Bulgária határát kiterjesztette a Dunától és Fekete-tengertől az Égei-tengerig, vagyis a mostan elfoglalva tartott területet mondhatta magáénak Bulgária. Az európai nagyhatalmak, főképp a Monarchia, ellenezte egy ilyen nagy és egészen orosz befolyás alatt álló balkáni országnak a létrejöttét s a berlini kongresszuson alaposan körülnyírták Bolgárországot. Ekkor jutott Andrássy politikája következtében Dobrudzsa egy része román kézre, ezáltal megszűnt a földrajzi tőszomszédság Bolgárország és Oroszország között.
Bulgáriát azonban félreismertük. Bár hálával viseltetett a felszabadító oroszok iránt, nem volt hajlandó magát az orosz politika vak eszközéül odadobni. Mikor az orosz 1886-ban már majdnem teljesen otthon érezte magát Bulgáriában, a bolgár óhajnak megfelelően a Monarchia nevében Tisza Kálmán jelentette ki, hogy nem vagyunk hajlandók eltűrni, hogy Oroszország beavatkozzék Bolgárország belső ügyeibe. Ettől kezdve a bolgárokat mint háládatlan szláv testvéreket tekintette az orosz s inkább a szerbeket kezdette dédelgetni.
Bulgáriának a balkáni háborúban való szerepét feleslegesnek tartjuk vázolni, annyira a szemünk előtt folyt le ez a háború. Bulgária belátta, hogy a "szláv testvériség" hamis jelszavával megcsalták, Oroszország csak előretolt állásának tekintette Konstantinápoly felé vivő útjában. Kibékült hát régi ellenségével a törökkel s szövetséges kezet nyújtott a központi hatalmaknak. Bár Dobrudzsa elvesztését nagyon fájlalta, a visszaszerzésre kötelező igéretet mindaddig nem tehettünk, míg Romániával békés viszonyban voltunk. A román hadüzenet után azonban semmi hatalom nem tudta volna Bulgáriát visszatartani, hogy az elrablott területeket vissza ne szerezze.
A régi román Dobrudzsa területe:
15 600 km2
az új román Dobrudzsa területe
8 370 km2
az igényelt román Dobrudzsa területe
6 800 km2
Összesen tehát 30 770 km2 az a terület, melyet Románia a Duna jobbpartján bírni óhajtott volna.
Dobrudzsa fiziografiailag három részből áll, ú. m. a bolgár krétatábla nyúlványából, a Duna-könyököt kitöltő röghegységből s a Duna-deltából. A bolgár Deli-Ormán bozótos hegységből folyton lejtősödő és kopárodó, aszóvölgyektől szabdalt, nagyjában vízszintes bolgár tábla körülbelül a mély fekvésű csernavoda-konstancai vasútvonalig terjed (ennek kulmináló pontja 66 m). A tengerparton meredek és homokturzásos részletek váltakoznak. A dobrudzsai rög redőzött paleozóos és vízszintes mezozóos rétegekből álló, teljesen önálló plató, mely a fiatal Dunát útjából kitérítette. Átlagos magassága 100-200 m, de régi eruptiv kőzetekből álló markáns hegykúpjai 300, sőt 400 m fölé is emelkednek. Felszíne erősen tagozott, amit elég sűrű folyóhálózata is elárul (csapadéka is ennek van legtöbb) s nyugatnak, északnak és keletnek egyaránt meredek falakban végződik. A bővebb csapadék magyarázza, hogy különösen északnyugaton erősen halmos, 2/3-részben lösszel borított talaján erdeje is több van, mint a bolgár táblavidéknek, különösen közepe táján. A Duna felől eső északi rész a Taica folyótól keletre azonban sivár vidék, melyen csak az egyetlen Tulcsa város számottevő telep. A tengerpart dünés és lagunás, szintén egyetlen számbavehető, mesterségesen kiépített kikötővel (Konstanca). A Duna-delta folyóhordalékból épült, nagyobb felében nádas, vizes árterület, dünés partokkal, településre kevéssé alkalmas felszínnel. Szulina a fő dunai kikötő.
Dobrudzsa belsejét a víz s ennek következtében a fahiány jellemzi. Néhol csak több falunak van egy kútja. A talajvíz rendesen nagyon mélyen van, úgy hogy lóval húzatják fel a vedret. A víz is sok oldott sót tartalmazván, nem mindig iható. A közhit szerint Dobrudzsa és mocsárvidék egy és ugyanaz a fogalom. Ez azonban tévedés. Eltekintve a Csernavoda-Medzsidia közötti vizes rétségektől, Dobrudzsa belsejében nincs mocsár, hanem csupán a Duna és a Fekete-tenger partvidékein. A dombvidék meszes, agyagos pusztaság, melyen sok helyütt alig van valami növényzet, földművelésre csak itt-ott alkalmas, többnyire legelő az egész. Dobrudzsa Romániának legszárazabb vidéke. Az évi csapadékmennyiség az utóbbi két évtizedet véve alapul:
Kis-Oláhországban 628 mm
Havasalföldön 604 mm
Moldvában 530 mm
Dobrudzsában 428 mm
Legkevesebb a csapadék (24 mm) augusztusban, legtöbb (66 mm) júniusban és pedig a belső részeken több, a peremeken kevesebb. Az Iszákcsa és Konstanca közötti területnek jut legtöbb csapadék. Új-Dobrudzsa, illetőleg Bulgária felé a csapadék mennyisége emelkedik. Új-Dobrudzsában már 512 mm-nyi, ennek megfelelőleg a vegetáció is élénkebb.
Nagyobb erdőséget csak északon és délen találunk, észak felől Iszákcsa, Babadagh és Osztrov között, délen pedig a Tutrakántól, Szilisztriától és Rasovától lefelé eső Karalar nevű vidéken, mely a Deli Ormán erdőségeivel függ össze. Karalar és Deli Ormán erdőségei azonban a múlt században nagyon megfogyatkoztak s hogy valamikor ezek az erdőségek terjedelmesebbek lehettek s észak felé majdnem Medzsidiáig nyúltak, a helynevek igazolják. Az erdőségeket többnyire a kecskenyájak pusztították el, mert a sarjúerdőt lelegelték.
Dobrudzsának alig van egy pár olyan jelentékenyebb patakja, mely sohasem szárad ki. Nagyobb patakok a Beli Lom és Provadijszka. Az előbbi Ruscsuknál a Dunába, az utóbbi Várnánál a Fekete-tengerbe ömlik; ez a két patak volt kiszemelve román részről Nagy-Dobrudzsa leendő határául. Van azonban számos időszakos folyás úgy a Duna, mint a Fekete-tenger felé. Ezeknek mély szakadékai a Dunára haránt irányban barázdálják Dobrudzsa platóját s a Duna magas teraszait.
Dobrudzsán nyugat-keleti irányban keresztül húzódik a Traján-sánc. A Dunánál kezdődik Csernavodától délre Kokirlény nevű falunál s az Oprea dombon kétfelé ágazik, de ágainak nemsokára nyoma vész. Medzsidia mellett s tőle délre tűnik ismét elő s két olykor három ágban húzódik Konstancáig. A vasút a két ág között halad. A Traján-sáncnak túlságos stratégiai jelentőséget nem lehet tulajdonítani, mert egykori töltései már majdnem elenyésztek, s a sánc nem ér többet, mint egy egyszerű lövészárok. A napisajtó által emlegetett három emelet magasságú vasúti töltés nincs Dobrudzsában. Felesleges is volna, mikor a vonat úgyis fennsíkon halad. Itt-ott a völgyek áthidalásánál magasabb ugyan a töltés a rendesnél, de ez egyebütt is így van. Az a hatalmas töltés csak Fetest és Csernavoda között a Duna és a Borcsa nevű dunaág alkotta Balta nevű szigeten keresztül húzódik.[23]
Dobrudzsa felől a Duna partja mindenütt magas és meredek, Oláhország felől azonban alacsony és többnyire mocsaras. Katonai szempontból a bolgár part nagyon jó, mert uralkodik az oláh part felett, az átkelésnek azonban akadálya a túlsó parton a sok mocsár. Bár minden bolgár várossal szemben egy-egy román város fekszik, az átkelés nem megy könnyen. Jó átkelőhelyek vannak Ruscsuk és Gyurgyevó, Tutrakán és Oltenica között. Szilisztria és Kalarás között már mocsaras a román part, lejjebb pedig a Duna több ágra oszlik, ezért bajos az átkelés. A román parton füzesek zárják el a kilátást, a füzesek mögött nádas rétek, mocsarak, tavak vannak, amiket a Duna vize táplál magas vízállás idején. Ezek a fenekek nagyszerű halászóhelyek, a vidék azonban településre egészségtelen, ezért a román parton kevés falut találunk.
A Dunának egyik Balta nevű hatalmas szigete Szilisztriától egész Hirsováig terjed, hossza 90, szélessége 15 km. Füzesekkel, nyárasokkal tarkított rétség az egész. Mintegy tízezer szarvasmarha legelhet rajta, ezenkívül a vadászoknak igazi eldorádója. A mi Duna menti vadállományunkon kívül gődények, hattyúk, darvak, kócsagok is nagy számmal találhatók. A Balta tavaiban, ereiben rendkívül sok a hal. A szilaj marhatenyésztés mos is dívik itt. Az orosz síkság felől jövő hideg szél ellen a magas dobrudzsai part elég védelmet nyújt, a kövér ingoványos talajon a növényzet olyan magasra nő, hogy a téli hó sem takarja el s az avarfű téli legelőnek is alkalmas. Mokányaink juhnyájaikkal nagy előszeretettel keresték fel mindig a Baltát teleltetés céljából. Közvetlenül a Balta mellett fekszik a Baragánnak nevezett, szelíden dombos síkság a Jalomica és Borcsa-Duna-ág között; ez is legelő volt, újabb időben azonban nagy részben eke alá került. Telepes lakosainak egy része erdélyi oláh.
A Baltán megy keresztül Romániának a Dunán egyetlen vasúti hídja, mely Dobrudzsát az anyaországhoz köti. Az I. Károly király nevéről elnevezett híd Csernavoda, másként Bogazköj város és Fetest falu között fekszik, hossza 28 kilométer a töltésével együtt. A tulajdonképpeni vashíd a Borcsa-ágon 420 m hosszú, három nyílása van s a vízszin felett 20 m magas. Ez a híd a viaduktokkal közel 1 km hosszú s a Baltán keresztül hatalmas kőtöltéssel folytatódik egészen a Nagy-Duna hídjáig. A Balta legmocsarasabb részén egy 1455 m hosszú, 34 nyílású viadukt szakítja meg a töltést. Ezután a gát lassanként emelkedik egészen a nagy vashídig. A nagy híd egy 15 nyílású és 912 m hosszú viadukttal kezdődik. A hidat 5 hatalmas kőoszlop tartja s hossza 750 m. Az építés 35 millió leibe került. Ha Románia ezt a hidat elveszíti, vagy pedig használhatatlanná válik, akkor Dobrudzsa is könnyen elvész, mert az oláhországi part sehol sem alkalmas a hadsereggel való átkelésre. Amilyen könnyű Dobrudzsát dél felől a szárazföldön támadni, éppoly nehéz a Duna tulsó, mocsaras oldaláról megközelíteni.
A Duna két ága Hirsovánál ismét egyesül, majd pár kilométernyi út után megint szétválik s újra egy hatalmas szigetet alkot, melyet szintén Baltának[24] neveznek. Ennek a szigetnek területe valamivel még nagyobb, mint az előbbié. A Duna medre azonban itt már jóval keskenyebb, mint a felső Baltánál, vizének nagyobb részét a mellékágak vezetik le. A mellékágak között legjelentékenyebb a Kremene, melyen a dunai hajózás lebonyolódik, ennek nagyobb kiágazásai a Valcsu és Paszka, ezenkívül számos kisebb ér és morotva köti össze a fő- és mellékágakat. Ez az alsó Balta még vizenyősebb, mint a másik, itt a kisebb-nagyobb tavak egymást érik. A szigeten kisebb fűz- és nyárfaerdők is vannak, de nagyobbrészt nádas rétség, mely szintén kitűnő vadászó és halászó terület. Jószáglegeltetésre éppúgy alkalmas, mint a felső Balta. Itt már a Duna és mellékágainak külső partvidéke is mocsaras.
A Duna- és a Kremene-ág Brailánál egyesül ismét. Miután Braila és Galac között a balparton felveszi az egyesült Szeret és Bodza folyókat, Galacnál keletre fordul s Tulcsáig egy ágban folyik, azonban mindkét partja mocsaras. Braila és Tulcsa között a dobrudzsai plató nyulványai festőien emelkednek ki a mocsárból.
A Duna legnagyobb mocsárvidéke Tulcsánál, a Duna-deltákkal kezdődik. A három főág a Szent György, Szulina és Kilia; ezek közül a Szulina hajózható. Az egész delta román terület s Dobrudzsának a legmocsarasabb része. A Kilia-ág 111 km hosszú, mélysége 7-12 m között ingadozik. Kisebb orosz gőzösök feljönnek rajta Renin át a Prutra is. A Szulina a Duna-ágak között a legrövidebb s tengeri hajók is közlekednek rajta. A Szent György-ág hossza 90 km, közepes mélysége 15 m. Torkolatánál lévő zátonyai miatt nagyobb hajók nem jöhetnek fel rajta.
A Duna deltája 180 ezer hektár, s ebből csak 16 ezer hektár a művelt terület. A három ág között két kisebb erdőség is van, ezeket leszámítva az egész terület nádas és mocsaras. A lakosok is legnagyobbrészt halászatból és gyékényfonásból élnek.
Dobrudzsa mocsárvidéke a Duna deltájától délre is folytatódik a Fekete-tenger partján. Itt már nagy parti tavakat találunk. A Razim 36 ezer hektár, a Szinoe limán 16 ezer hektárnyi területen fekszik. Ezeken kívül igen sok kisebb tó is van, úgy hogy az egész vízborította terület 112 ezer hektárnyi. E lagunákat a szentgyörgyi Duna-ágból kiszakadt Dunavec, valamint a dobrudzsai platóról lefutó patakok táplálják édes vízzel. A tenger felől való tavak sós vizűek. Kisebb tengerparti sós tavak a Szinoe limántól délre egészen Várnáig elég nagy számmal találhatók. A part homokos, a Duna deltája, szigetei, partjai szintén homokosak. Kellő csatornázással, a Duna árteréből sok földet meg lehetne menteni a művelés számára.
Mint a balták, úgy Dobrudzsa mocsaras vidéke is ősidőktől fogva legelő. A Balkán hegység nomád törökjei a jürükök, a bolgárországi havasi oláh juhászok, az erdélyi mokányok egyformán ide jártak juhnyájaikat teleltetni. A tél itt enyhe, a hideg időszak legfeljebb 5-6 hétig tart. Még a közelmultban is egy millió juh telelt itt. A juhászok teleltetésre is vállaltak idegen juhokat. De szarvasmarha is sok telelt itt a határtalannak látszó rétségeken. A rét avar füve, sása oly buja volt, hogy a jószág alig látszott ki belőle, meg ugyan nem hízott rajta, de éhen sem veszett. A juhnyáj 5 hónapot töltött itt; tavaszi ellés után megvárták míg a bárányok megerősödtek, aztán a juhútakon elindultak nyaralni a havasok felé. Ez a vándorlás már évszázadok óta meg volt szervezve, az útirányokat, a tartózkodás idejét alig módosíthatta valamely váratlan körülmény. A mi fogaras-, szeben-, alsófehérmegyei oláh juhászaink, különösen a mokányok, évről-évre megtették ezt a sétát. Nyáron a Déli-Kárpátok oldalain hízlalták kövérre nyájaikat, ősszel a fölösleget pénzzé téve a tenyésztésre meghagyott juhokkal újra megindultak Dobrudzsába. Azonban mokányjainknak ez az ősi, talán több évezredes életmódja 1884-ben kiheverhetetlen csapást szenvedett, mert kormányunk állategészségügyi okokból a határt elzárta s csak korlátolt számban engedett jószágot bejönni Romániából. Ennek aztán az lett a következménye, hogy mokányjaink egy része künn rekedt nyájával együtt, más része meg felhagyott a világjárással s megelégedett Erdély havasaival. A Dobrudzsában maradt mokányok egy része letelepedett s félig juhász, félig földműves életet élve ott lakik ma is. Sokan azonban nem akartak szakítani ősi életmódjukkal s nyájaikkal a Kaukázusba mentek nyaralni. Az út ugyan jóval hosszabb és fáradságosabb, de a legelők olcsóbbak s a nyaralás kifizeti magát. Most a világháború kitörése alkalmával sok erdélyi mokány gazdát is ott ért a hadüzenet s nyájaikat, mely összes vagyonuk volt, elveszítették, mivel magyar állampolgárok voltak.
A juhtenyésztés Konstanca megyében nagyobb mint Tulcsában, amott 214 ezer, emitt 445 ezer a juhok száma. Új-Dobrudzsában, valamint a bolgár Ruscsuk és Várna kerületekben a disznók száma 52 ezer, a régi román Dobrudzsában 36 ezer. A kecskét inkább a bolgár Dobrudzsa erdős vidékein tartják. Ruscsuk és Várna kerületekben számuk 168 ezer, a régi román Dobrudzsában mindössze 18 ezer.
A török uralom óta az egész Dobrudzsában hanyatlott a juhtenyésztés. Csak a tulcsai szandzsákban 750 ezer juh legelt a török uralom idején. Tájfajta a cigája juh. Tulcsában 7, Konstancában 70 % a fehér, a többi fekete fajta. 1896-ban a gyapjútermelés 668 894 kg volt.
A juhászat az olcsó fűbérek miatt igen jövedelmező foglalkozás volt. A cigája juhok durva gyapját az erdélyi szász csapómesterek vették meg s ebből a gyapjúból készítették a szűrposztót. Ma már többnyire szűrposztó helyett lópokrócot, takarókat készítenek e durva gyapjúból a csapók.
A lovak száma a régi román Dobrudzsában 76 ezer, a két bolgár kerületben, ide értve Új-Dobrudzsát is, 142 ezer. A szarvasmarhák száma a régi román Dobrudzsában 135 ezer, míg a bolgár kerületekben 348 ezer. A bivalyok száma ugyanitt 90 ezer, a román Dobrudzsában alig néhány ezer. Pedig a két terület majdnem teljesen egyenlő.[25] Romániában, a depekoráció már mintegy 30 év óta tart, másrészt a dobrudzsai plató rossz legelő, ezért ilyen gyenge a román állatállomány Dobrudzsában.
Dobrudzsa állatállománya többnyire helyi tájfajta, a fajták nemesítésével idáig nem sokat gondoltak. Az oláhság a mokány lovat tartja, a tatároknak is hasonló apró, de formásabb lovaik vannak, melyek rendkívül kitartók. Újabban egy boér Haszandzsában egy minta-istállót állított e tatár lovakból, melyek közül nehány versenypályán is sikerrel futott. A nép kezén levő lovak többnyire agyonsanyargatott állatok, csak a bolgár Dobrudzsában lehet jobb erőben lévő jószágot látni.
Dobrudzsa egyik fontos kiviteli cikke a juh- és báránybőr volt, melyet szintén Erdélyben dolgoztak fel. Vadbőrt is elég sokat szolgáltatott a Duna vidéke. A juhászok a túrót juhbőrtömlőbe gyömöszölve vitték Románia és Erdély különböző vidéki piacaira. Ezenkívül a levágott juhok húsát megfüstölték és megszárították, ez a pasztrama, mely éppúgy, mint a juhtúró, egyik legkedvesebb eledele az oláh parasztnak.
Mikor 1878-ban Románia Dobrudzsát birtokába vette, mindenekelőtt a török és bolgár lakosságot riasztotta szét s pusztán hagyott falvaikba oláhokat telepített. Az eddig legelőnek használt terület egy részét feltörték és művelés alá fogták. A nép a maga primitív módszerével csak a legtermékenyebb földeken tud eredményt felmutatni, a nagyobb gazdaságok azonban a rosszabb minőségű földeket is sikerrel művelik. A nép a faekét már elhagyta s kezd megbarátkozni a gépekkel is. Dobrudzsa déli részén a bolgár területeken sokkal okszerűbb gazdálkodás folyik. Szilisztriában a bolgároknak gazdasági iskolájuk is volt, de egyebütt is vagy iskolák vagy vándortanítók által oktatták a népet.
Tulcsa megyében a mocsarak, erdők nagy területet foglalnak el, ezért kevés a megművelt terület. Ha Konstanca, Ruscsuk és Várna kerületek[26] mezőgazdasági terményeit összehasonlítjuk, a következő adatokat kapjuk:
Konstanca..........Ruscsuk.............Várna
búza (hektár)...41 800...............104 434..........163 871
rozs (hektár)...13 211...............28 468.................1 750
árpa (hektár).106 255...............23 407..............53 679
zab (hektár) ...13 785...............10 580..............23 198
köles (hektár)...20 530...............2 777.................1 588
tengeri (hektár)..32 398...............57 033............35 935
Ezen adatokból láthatjuk, hogy a bolgár kerületek többet termelnek, mint az oláhok. Ennek oka az, hogy a bolgár Dobrudzsa földje hasonlíthatatlanul jobb, mint az oláhoké. A földművelés is sokkal intenzívebb, a bolgárnak megfelelő jószágállománya van s földjét trágyázza is, ami az oláhokról nem mondható. Takarmánynak valót nem vetnek.
Az oláhok inkább a szemtermelés hívei. Paszulyt, borsót, kendert, krumplit csak a maguk használatára termelnek. Főtáplálékuk a puliszka. A gyümölcstermelés elég gyenge. Szőlőt több helyen művelnek, de a bor készítéséhez és kezeléséhez nem értenek sem az oláhok, sem a bolgárok. Erdeik nem igen vannak, mert még a törökök kiírtották.
A bolgár vidékeken sok paszulyt termelnek, melyből kivitelre is jut. Főzelék- s vetemény-féléket is termesztenek. Nagyobb iparágak nincsenek Dobrudzsában. A malomipar most kezd fejlődni, s ma már sok gőzmalom van s az eddigi szélmalmok lassanként tünedeznek. A Dunán hajómalmokat, a patakok mentén vízimalmokat, bentebb pedig lovas szárazmalmokat is találunk. A Duna-mentén a halászat igen élénk, a kifogott halat besózzák, megszárítják; kaviárt is gyártanak. Van egy pár kaskavál gyár is.
A városokban a kisipar virágzó. Ez többnyire a törökök kezén van, legfejlettebb a bőripar, Sumlában híres szíjgyártók s a bolgár iparnak egyik jelentékeny gócpontjában, Ruscsukon bőrgyárak is vannak. Ruscsukon és Szilisztriában vegyészeti gyárak is létesültek.
Dobrudzsának legfontosabb közlekedő útjai a vízi útak. Városai is mind a peremen, a vízi útak mentén épültek. Miután román birtokká lett, vasúttal is hozzá kellett csatolni az anyaországhoz, így épült a Konstanca-Bukarest vasút. Újabban Tulcsát is össze akarták kötni Medzsidián át Dobriccsal és Balcsikkal, de úgy látszik, hogy a tulcsa-medzsidiai szakasz még nem épült ki. Ruscsukot[27] és Várnát, Bulgáriának ezen igen nagy jelentőségű két városát szintén vasút köti össze, melybe bekapcsolódik a dobricsi vonal Devnjától délre. A dobrudzsai forgalom lebonyolításában igen nagy szerepe van az osztrák Dunagőzhajózási Társaságnak s a Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt.-nak. A román állami Dunagőzhajózási Társaság a nagy verseny miatt nem boldogul. A dunai hajózás legfontosabb gócpontjai Braila és Galac. A tengeri hajók a Dunán e két kikötőig minden nehézség nélkül feljönnek. Az ország legnagyobb tengeri kikötője Konstanca, az előbb említett két várossal együtt a romániai gabonatermelés kiviteli gyűjtőhelye. Konstanca kikötőjét a román állam több mint 50 millió frank költséggel építette, Románia másik legfontosabb termékét, a petroleumot is itt hajózzák be. Lázas sietséggel igyekezett Románia új-dobrudzsai kikötőjét, Balcsikot is kiépíteni. Most, ha Dobrudzsát el találja veszíteni, tengeri kereskedelme halálos csapást szenved, mert bár a tengeri hajók Brailáig feljöhetnek, de Oroszország Reni kiépítésével teljesen megbénítja Galac és Braila kereskedelmi forgalmát.
Dobrudzsa terméketlen területei miatt gyéren lakott föld. Északról délre haladva több a csapadék, termékenyebb a föld, sűrűbb a lakosság is. Ha összehasonlítjuk az egyes vidékek népességét, a következő eredményt találjuk:
Tulcsa megyében 8 600 km2 területen 126 752 lélek lakik, 1 km2-re esik 14
Konstanca megyében 6 919 km2 területen 141 056 lélek lakik, 1 km2-re esik 20
Új Dobrudzsában 8 370 km2 területen 305 017 lélek lakik, 1 km2-re esik 36
Az igényelt Dobrudzsában 6 800 km2 területen 400 000 lélek lakik, 1 km2-re esik 58
Ez utóbbi terület népességébe bele számítottuk Ruscsuk és Várna városok lakosságát is.
Dobrudzsa északi része sohasem volt sűrűn benépesített terület, sőt lakossága sem volt állandó. Nomád népek jártak-keltek rajta s egyebünnen kiüldözött néptöredékek telepedtek meg ideig-óráig egy-egy pontján. Európának nincs még egy ilyen tarka népességű területe, olyan, mint valami kaleidoszkóp, szinte szemünk láttára változik folyton.
A román és bolgár Dobrudzsa népei
A régi román Dobrudzsa
Új
Az igényelt
Az egész
Nemzetiségek
Konstanca-megye
Tulcsa-megye
Összesen
Dobrudzsa
terület
Dobrudzsa
német 4 100 4 110 8 210 - - 8 210
oláh 93 806 51 442 145 228 6 473 608 152 309
cincár - - - 10 114 124
olasz 480 1 027 1 507 - - 1 507
bolgár 22 345 29 633 41 978 102 805 198 147 342 930
pomák - - - 24 6 30
szerb - - - 31 151 182
orosz 502 15 282 15 784 1 920 317 18 021
lipován 1 601 13 734 15 335 - - 15 335
török 7 245 3 351 10 596 117 476 140 587 268 659
tatár 23 208 2 160 25 368 9 525 4 459 39 352
gagauz - 3 758 3 758 196 4 296 8 258
albán - - - 107 191 298
görög 5 198 4 721 9 919 383 5 934 16 236
örmény 1 978 973 2 951 1 656 7 031 11 638
cigány 3 352 1 865 5 217 9 835 7 861 22 913
zsidó 1 557 2 827 4 384 678 6 446 11 508
egyéb 1 534 1 350 2 884 551 1 637 5 072
Valószínű, hogy Dobrudzsát ősidők óta török-tatár népek lakták. A helynevek kivétel nélkül mind törökök, ahol szláv neveket találunk, annak a török megfelelője is él.
Dobrudzsa három államnak, a török, a román és bolgárnak volt alkotó része, mai népessége is a három állam nemzetiségi politikáját tükrözi vissza.
A török a nemzetiségekkel szemben mindig igen türelmes volt, ennek köszönheti, hogy nem lett belőle soha nemzeti állam. Még azok az elemek sem tanulták meg a nyelvét, amelyek a mohammedán vallást felvették. Legjobban hódított a török nyelv a Balkán-hegység északkeleti lejtőjén, ahol a bevándorló török kúnokra és bessenyőkre talált. Ezek nagyrészét beolvasztotta, miután a mohamedán hitre tértek. Ma is itt van Európában a török nép legösszefüggőbb nyelvterülete. A második Balkán-háború után az új bolgár-román határvonal ezt a kompakt területet kettévágta.
A törökség azonban 1878 óta igen nagy számmal vándorolt ki Kis-Ázsiába, mert nem tudta megszokni, hogy azok uralkodjanak felette, akiknek ő volt az ura. A bolgárok pedig humánusan bánnak a törökkel. Meghagyják török nemzeti iskolájukat, legfeljebb heti 2-3 órában követelik meg a bolgár nyelv tanítását, a bolgár nyelvtanítót azonban ők fizetik. A török iskolában is bolgár tanterv szerint, teljesen európai színvonalon folyik a tanítás. A török tanítókat bolgár iskolák képezik ki, de a jelöltnek két évet még Konstantinápolyban kell tölteni a török képezdén.
A városokban ma is a török elem viszi a főszerepet s szellemi fölényét a bolgár is elismerni. A falusi törökök a gazdálkodásban mögötte maradnak a bolgárnak, de azért a gazdasági gépektől nem idegenkednek. Életmódjuk, lakásuk, viseletük egészen olyan, mint európai Törökországban lakó testvéreiké. Számuk különösen a régi román Dobrudzsában erősen fogy, mert az oláhok mindenképpen nyomják őket. Mikor Új-Dobrudzsát megszállották az oláhok, e területről sok török Bolgárországba vándorolt, vagy kiment Kis-Ázsiába.
A törökök után mint mohammedán népek a tatárok következnek. Ezek egy része ősi lakosa Dobrudzsának, valószínűleg kún ivadékok. Zömük azonban a múlt század elején és közepén költözött be. Az 1805. és 1812. évi háború után Bucsákból, az 1856. évi orosz-török háború után pedig Krimből és környékéről nogáji tatárok özönlöttek be az oroszok üldözése elöl Törökországba. Ez utóbbi alkalommal 2225 család jött be. A törökök igen megbecsülték a tatárokat, mint megbízható és vitéz népet. Dobrudzsa "Tatárország" nevet kapott s Khánja Karaszuban székelt. Számuk a román Dobrudzsában 1860-ban még 60 ezer lélek volt, de az oláh uralommal nem tudván megbékülni, kivándoroltak Törökországba, főleg Kis-Ázsiába. Számuk ma már csak félannyi a román területen. Ezek is lassanként eltörökösödnek vagy eloláhosodnak.
A tatár rendkívül becsületes, ügyes s a keleti viszonyokhoz képest elég szorgalmas nép. Falvaik szegényesek, házaik inkább putriknak mondhatók. A házak bogárhátúak, de belül rendkívül tiszták. A házak nagyon hasonlítanak az alföldi kún tanyához. Amint belépünk az ajtón, az istállóba jutunk, hol az egyik sarokban van a tűzhely. Az istállóból nyilik az egyetlen szoba, melynek fala gyönyörű szőttesekkel és hímzésekkel van borítva. Bútor azonban alig van a tatár házban. A tatár faluban utca, kerítés nem igen látható, fát meg mutatóban sem lehetne találni. A bolgár területen élő tatárok falvai valamivel rendesebbek, itt már nagy székelykapukat is lehet a házak előtt látni. A városokban a tatár éppúgy, mint a többi nemzetiségek, külön városrészben lakik. Itt már utcákban felkerített udvarokban laknak, házaik azonban itt is bogárhátúak és meszeletlenek. A tatárok mind beszélnek törökül is.
A gagaúzokat a tudomány eltörökösödött kúnoknak tartja. A gagaúzok azonban nem mohammedánok, hanem görög-keleti vallásúak, éppen ezért könnyen is oláhosodnak. Gagaúzok kisebb-nagyobb tömegben Bulgáriában és Beszarábiában élnek. Jobbára iparral és kereskedéssel foglalkoznak.
Az említett turáni eredetű népek közé tartozik a bolgár is, melynek a nyelve azonban szláv. Ezek ősi hazája a Volga vidéke volt, ahonnan Kr. u. a VII. században a Duna jobbpartjára átvándoroltak, az ott lakó szláv elemet leigázták, akiknek aztán nyelvüket lassanként megtanulták s a sajátjukat elfelejtették. A törökök bevándorlásakor már nyelvükben szlávok voltak. A bolgár mint függetlenségre törekvő nép sokat szenvedett a törököktől, különösen, mikor az orosz pánszlávizmus az érdekkörébe vonta. Az oroszok sokat kitelepítettek belőlük Beszarábiába, a kiüldözött tatárok pusztán hagyott falvaiba.
1878 előtt a román Dobrudzsa területén is még sok bolgár élt, az oláhok azonban úgy a templomból, mint az iskolából kiküszöbölték a bolgár nyelvet s egyébként is üldözték a bolgárokat, hogy Dobrudzsa bolgár jellegét elvegyék s emiatt sok bolgár kivándorolt Bulgáriába. Most a legutóbbi időben a bolgároktól elrabolt Új-Dobrudzsából szintén kiüldözték a bolgár lakosságot, földjeiket elvették, templomaikba oláh papot, iskoláikba oláh tanítókat tettek s a bolgár beszédet eltiltották, miközben telekiabálták a világot, hogy a magyar az ő erdélyi testvéreiket elnyomja s erőszakosan magyarosítja. Ez az erőszakos oláh nemzetiségei politika igen nagy mértékben hozzájárult, hogy Bulgária ellenségévé szegődött Romániának. Valószínű, hogy épp oly hamar visszabolgárosítják e területeket, mint amilyen hamar eloláhosodott. Ma is az egész Dobrudzsa lakosságának egyharmada bolgár.
A bolgár ősidőktől fogva földműves nép lévén, a falvakban lakott s csak az utóbbi időben kezd a városokba tömörülni. Takarékos, szorgalmas, józan faj. A bolgár kertészt Magyarország-szerte mindenütt ismerjük, katonai kiválóságát pedig a balkáni és a világháborúban eléggé megmutatta. A bolgárok csaknem mind görögkeletiek, de Macedóniában vannak mohammedán bolgárok is, az ú. n. pomákok. Ezekből néhány Dobrudzsában is lakik. Inkább a törökökhöz szítanak.
Az oláhok Dobrudzsát ősi földjüknek tekintik, mert a rómaiak bírták egykor. Komolyan hirdetik, hogy a Traján sáncait ők építették s Ovidiusznak olyan kultusza van Konstancában, mint a legnemzetibb oláh költőnek. Némely oláh vajda rövidebb ideig Dobrudzsa egyik-másik pontját is bírta, ezen a történelmi alapon tartanak jussot Dobrudzsához.
Dobrudzsában az oláh nem autochton nép. Mint juhászok már évszázadok óta járnak ide teleltetni, de állandó lakosként csak a mult század eleje óta jelentkeztek. 1851-ben számuk még csak 27 611 volt s ma csak a régi román Dobrudzsában 145 228 lélek lakik. E roppant mérvű növekedést Románia a legerőszakosabb nemzetiségi és birtokpolitika által érhette el.
A régi román Dobrudzsában van
1-25 hektárnyi birtok összesen
373 599 hektár,
ebből oláh kézen van
111 406 hektár
25-100 hektárnyi birtok összesen
97 554 hektár,
ebből oláh kézen van
63 836 hektár
100 hektáron felül összesen
144 666 hektár,
ebből oláh kézen van
117 547 hektár
Amint láthatjuk, a kis- és középbirtok csaknem teljesen oláh kézen van. Dobrudzsa régi birtokosai, a törökök, tatárok és bolgárok, csak mint törpebirtokosok tengődnek.
Mint említettük, Dobrudzsa első oláh telepesei a mokányok voltak, akik Erdélyből költöztek ki, mint juhászok. Későbbi telepesek voltak a kozsánok. Dobrudzsába azonban jöttek Szerbiából, Bulgáriából, Viddin környékéről, sőt Besszarábiából is oláh telepesek. A Havasalföldről és Moldvából mostanában sokat telepítettek Új-Dobrudzsába azokról a vidékekről, ahol a nép a nagy birtokok miatt nem tudott földhöz jutni és elégedetlenkedett.
Az oláhok közé számíthatók a cincárok, vagy kuco-oláhok, akik mint juhászok a Balkán-hegységből lejárnak Dobrudzsába, más részük meg mint építőmester működik a bolgár Dobrudzsa városaiban.
Az olaszok mind erdőmunkások egész Romániában találhatók. Dobrudzsában a kő- és márványbányákban s a kikötőkben dolgoznak.
A németek 1878 után települtek be Dobrudzsába s mintaszerű gazdálkodást folytatnak egypár faluban. A kisoroszok és lipovánok Tulcsa megyében élnek a Duna deltáján. A Duna deltája 1878 előtt az oroszok kezén volt, abból az időből maradtak itt a kisoroszok. A lipovánok egy része az orosz üldözés elől menekült.
A szerbek és albánok többnyire a bolgár Dobrudzsa városaiban élnek elszórva. A görögök is mint hajósok, kereskedők, iparosok ma is nagy számmal élnek a városokban, régebben számuk még sokkal jelentékenyebb volt, de egyrészük beolvadt, másrészük más felé vette útját. Örmények is meglehetős nagy számmal találhatók a dobrudzsai városokban. Ezek a törökök üldözései elől menekültek ide Örményországból. Kitűnő kereskedők. A zsidók, kik hasonló számmal találhatók Dobrudzsában, az örményekkel s a görögökkel nem vehetik fel a versenyt. A zsidók a spanyol zsidók közé tartoznak. Ők is, mint a görögök, örmények, törökök, bolgárok, tatárok a dobrudzsai városokban külön negyedben laknak. Cigányok is nagy számmal találhatók Dobrudzsában, részint letelepültek, részint vándorlók. Többnyire mohamedánok.
Ha Dobrudzsában járunk, magyar emberrel is gyakran találkozunk. Székelyeink egész Várnáig lejárnak, hol a kikötőkben dolgoznak. A boérok is szeretik a székely cselédet. A balkán háború előtt Szilisztria környékén egy magyar telepes nagyobb földbirtokot vett s mezőkövesdi matyó cselédséggel műveltette. A bolgár Dobrudzsában találunk sok bolgárt, aki már hazánkban született, télen Bulgáriában, nyáron Magyarországon él s ő sem tudja már, hogy bolgár-e vagy magyar.
A Dobrudzsáról adott statisztikai táblázatunk és néprajzi térképünk már e percben a multé. Valószínű, hogy az oláh lakosság ki fog húzódni s helyükbe tódul ismét a török, mert nem valószínű, hogy a bolgárság ezt a területet be győzze benépesíteni.
A román Dobrudzsa legélénkebb és legszebb városa Konstanca. Ez is, mint a többi dobrudzsai város, egészen keleties jellegű.
Domboldalon fekszik, kikötője több, mint 50 millió frankba került. A kikötő két nagy és három kisebb medencére oszlik. Nagy gabona- és áruraktárakkal van ellátva. Egyik kikötő medencéje a petroleum-forgalmat bonyolítja le. Ha Dobrudzsa bolgár kézre jut, Konstanca sokat veszít jelentőségéből.
Új-Dobrudzsa egyik legjelentékenyebb városa Szilisztria. A város teraszon fekszik. Lakossága rendkívül tarka. Még szerecseneket is láthatunk itt, kik az 1877. évi háború alkalmával elfutott török urak itt felejtett rabszolgái. Vásárai élénkek. A bolgár uralom idején régi erődei romokban hevertek, úgy, hogy az oláhoknak az erődöket alapjukból újra kellett építeni. Tutrakán a Duna meredek partján fekszik mint valami fecskefészek. Egészen török jellegű város. Ennek erődeit is egészen újból építették az oláhok. Másik jelentékeny hely Balcsik, melyet Románia elsőrendű kikötővé akart kiépíteni. A Dobrudzsa belsejében levő városok Babadagh, Medzsidia, Dobrics (Hadzsi Oglu Pazardzsik) egyre hanyatlanak.
Galac a dunai és fekete tengeri hajózás egyik fővárosa. Háromszék megyétől csak 120 kilométerre van. Moldva századokon át a mienk volt. Csaknem százezer fajtestvérünk él most is itt, minden jogunk meg van tehát, hogy külpolitikánkat Moldva és a fekete-tengeri legrövidebb út megszerzésére irányítsuk. Dobrudzsa új birtokosában, a bolgárokban, minden bizonnyal megértő barátot találunk.