Derű
szerző: Kölcsey Ferenc
Cseke, 1825. december

Lomb, te csörögve lehullsz; kertem rózsája, te hervadsz;
     Fáim alatt éjszak bús szele dúlva süvölt.
Képzetem elfordúl, s a múlt örömébe merítvén,
     Barna leányka, feléd e kebel újra hevűl.
És ím rózsalepelt von el a Fantázia rajtam,
     S hesperi csillagként arcod alatta ragyog.
És kivirúl a lomb, kertem rózsái feselnek,
     S fáimat Elysion szelleme lengi körűl.