Darvas József: Vízkereszttől szilveszterig
szerző: Bálint György
Alig egy éve figyelhetjük ennek az egészen fiatal, új írónak a munkásságát. Tavasszal jelent meg első írása, a Fekete kenyér című regény, később egy folytatásos kisregény következett a Magyarország-ban, most pedig megjelent új könyve, a Vízkereszttől szilveszterig. Csak egészen fiatal és nagyon tehetséges író tud olyan rohamos fejlődést mutatni, mint Darvas József. Új könyvében úgyszólván teljesen levetette első munkájának egyes kompozícióbeli pongyolaságát és pszichikai elnagyoltságait. Biztos erővel felépített, tiszta vonalvezetésű munka ez az új parasztregény. Egy béreslegény naplója ez, az év elejétől a végéig, beszámoló egy nehéz, kemény esztendőről, melyben látszólag nem történt semmi különös. „A tanyán a helyzet változatlan” – ezt az alcímet adhatta volna könyvének Darvas József. Általában: erősen kínálkozik az összehasonlítás Remarque-kal. Tárgyilagos hangú, odavetett följegyzésekből alakul ki a magyar béreslegény egyévi keserves élete, fizikai és lelki megpróbáltatásainak sivár sorozata. Vízkeresztkor szegődik el béresnek egy jómódú gazdához, szilveszterig marad nála, hogy azután, néhány nap múlva, vízkeresztkor megint beálljon, és megint kezdődjék minden elölről. Közben összekerül egy kis cseléddel, baj történik, összeházasodnak, gyerek születik. Végtelenül szomorú alaphangja van ennek az eseménysorozatnak. A szegényparaszt életének minden örömtelensége benne van. Ez a legelkeserítőbb az egészben: az öröm külső lehetőségeinek és lelki előfeltételeinek úgyszólván teljes hiánya. Megkapó az esküvő. A fiatal cselédpár néhány órai kimenőt kap ebből a célból. Bemennek a faluba, átesnek a szertartáson, aztán kissé elfogódottan, szótlanul indulnak vissza a munkába. Tudják, hogy semmi változást és enyhülést nem hozhat életüknek ez a döntő napja. Útközben két darab nyalókát vesznek, hogy valahogy mégis megünnepeljék az eseményt. A gyermek bent a faluban születik meg, míg az apa kint dolgozik. Három nap múlva tudja meg, hogy apa lett. Ez megint néhány óra szabadságot jelent és – most először – néhány furcsa, nyugtalanítóan boldog pillanatot. De a könyv legmegkapóbb része egy apró jelenet, melyben a hős anyja, a nyomorgó öreg parasztasszony kővel agyondobja egyik legjobban tojó tyúkját. Úgyszólván ok nélkül teszi ezt. Szereti az állatait, de ha már tűrhetetlenül felgyülemlik benne a keserűség és célpont nélküli lázongás, csak rajtuk töltheti ki. Reszkető kézzel emeli fel a földről a megölt tyúkot, és utána percekig nem tud beszélni. Egyedül ezért a tragikusan megrázó kis jelenetért is dicséretet érdemelne Darvas József könyve, ha más értéke nem is volna. De a regény nemcsak részleteiben jó, hanem teljes egészében. Őszinte, tiszta és friss a hangja, és az a kemény, dacos optimizmus, mellyel az elbeszélés befejeződik, nem erőltetett és nem meglepő, mert szerves befejezése annak az öntudatbeli fejlődésnek, amin a béreslegény vízkereszttől szilveszterig fokról fokra keresztülmegy.
Forrás
szerkesztés- Lásd a vitalapot!