Dalok Rózáról
szerző: Jakab Ödön
I.
Szörnyű rideg az én házam,
Mindenütt bús pusztaság van!
Gyászban ülök, feketében:
Nincs itthon a feleségem!
Senki sincsen, kihez szólnom,
Nem csengetnek az ajtómon,
Se családom, se vendégem:
Nincs itthon a feleségem!
Várom, várom érkezésit
Késő estig, késő éjig,
De hiába a reményem:
Nincs itthon a feleségem!
Vakra sírom a szememet,
Most szabadon sírnom lehet,
Senkit se bánt kesergésem:
Nincs itthon a feleségem!
II.
Bolygok künn a sokaságban:
Mennyi asszony, mennyi lány van!
S mégis bárhol tekintsek szét:
Csak pusztaság, csak üresség!
Istenem, az asszonynép itt
Beh különös teremtés is!
A míg itt van közelünkben:
Könnyen elfér az ölünkben.
De mihelyt itt hagyott minket:
Üres nem csak az ölünk lett,
Hanem egy rövid percz alatt
Egész világ üres maradt!
III.
Panaszolok, sírok egyre:
«Mért hagytál el engemet te?
Mindenkiről hittem volna,
Csak egyedül nem — terólad!»
És sírjából ily hang száll fel:
«Hát te engem nem hagytál el?
Úgy félek e sötétségben,
S mégsem vagy te velem, mégsem!»