Dalok (Fejes István)

Dalok szerző: Fejes István

I .
Hegy tetején járok fenn a magasban,
Ugy szeretnék megfürdeni a napban!
Tüzes lángját hadd érezné ajkamon
A galambom, a mikor megcsókolom.

Lent alattam száll a felhő sötéten,
Azt gondolom, fenn vagyok már az égben;
Szeretném is, kedvesemhez ha megyek,
Almaiba beleszőni az eget.

Sok bajom volt már nekem lenn a földön,
de fent az embereket kerülöm,
S angyaloknak tanulom el szerelmét,
Hogy a rózsám boldog legyen velem még!

II .
Nézek, nézek bűbájos szemedbe,
Mintha néznék mélységes tengerbe;
A tengerben ezer csillag játszik,
Szemeidben fényes tenger látszik.

O, mi szép a tenger csillogása!
Ó, mi szép a lelked ragyogása!
Míg elnézem, nem tudom, mit érzek,
Csak azt tudom, imádkozom érted!

III.
Sötét felhő száll az égen csöndesen,
Jársz tűnődve a kis kertben, kedvesem;
Rózsalevél ujjaid közt, szaggatod,
Szemeidet sötét felhőn jártatod.

Szerelemnek tengeréből szálla fel
Az a felhő, sötét felhő oda fenn;
S én is, én is eltűnődöm, nézve rád,
Nézve vágygyal szemeidnek sugarát.

Ha lelked is felszállna a felhőre,
Szép szivárvány lenne ott fenn belőle
S szép szivárvány lehajolna majd azért,
Hogy a tengert megcsókolja gyöngyeért!