Dal egy Ágneshez

Dal egy Ágneshez szerző: Ady Endre

(MÁS VALAKI HELYETT DALOLOM)

Ágnes, Ágnes, a szerelem
Ötlettelen és ócska jószág.
És mégis, hidd el, ez az egy
Hajszás valamink: a valóság.

Az ember mindent elfeled,
Élni, hazudni, halni, adni,
De csók-kérő daganata
A sírban sem fog lelohadni.

Ágnes, az évek és napok,
Hidd el, nem lesznek sohse szebbek:
Holnap s mindig az emberek
Ölelnek, szülnek és temetnek.

Valahogyan, valahogyan
Ezt kellene feledni máma.
Ez a kicsi kis feledés:
Ez az emberek boldogsága.

Ágnes, ugy-e mi feledünk?
Ágnes, ugy-e a napok, évek
Nem rontják meg a mámorunk,
Nem rontnak meg engem és téged?

Olyan mindegy, mint szeretünk,
Olyan mindegy, csókunk mifajta,
Olyan közeli a Halál
S olyan nagyszerű győzni rajta.