Dal Anglia férfiaihoz
1
Angol férfiak, mért arattok,
ha mindig a porban maradtok?
Mért szősz, szegény angol takács?
ha a ruhád elhordja más?
2
Mért hízlalod, véded, amíg van
erő karodban, holtodiglan,
ki szívja életed erét,
komisz uradat - a herét?
3
Angol Méhecskék, mért tinéktek
tőr, lánc, bilincs, miért siettek,
hogy fullánktalan uratok
uralkodhasson rajtatok?
4
Van, munkád, házad és szerelmed,
kenyeredért nem kell perelned?
Akkor mi hát a díj, a bér,
a könnyedér, fájdalmadér?
5
Te vetsz, s vetésed más aratja;
kincsed van, s másnál a lakatja;
szősz, s jó ruhát csak urfi hord,
van kardod, s elveszi a lord.
6
Vess - s légy ura az aratásnak;
gyüjtsél - s ne engedj senki másnak!
Szőj - s jó ruhád oda ne add;
kovácsolj kardot - s védd magad.
7
Lakásod nyirkos pince odva;
urad fenn dőzsöl mosolyogva.
Láncot csináltál? Ez a cél,
rád villog a kemény acél.
8
Hiába munkád és sírásod,
ásóddal ennen sírod ásod.
Csak szemfedőt szősz, bús fia
e földnek: sírod - Anglia!