Dévai Bálintnak
szerző: Arany János
Kedves hajdani Praeceptor Uram!
Kívánom hívataljának
Ízes gyümölcsét vegye
És ne a búnak bánatnak
Keserű tejét egye.
Zafir kövek ragyogjanak
Maga s párja karjain,
Piros rózsák fakadjanak
Lábok minden nyomain.
Ha megérdemlette azt az aranyalmát
Venus, melynek Párizs élvezte jutalmát,
Midőn egy időben az Ida hegyében
Három istenasszony együtt űlésében
Junó gazdagsággal Párizst megbíztatta
Egy aranyalmáért, de el nem kaphatta.
Minerva tudományt ígért s bölcsességet,
De ezzel sem ére szándékában véget.
Vénusnak végtére az volt ígéreti,
Hogy a legszebb leányt ölébe ülteti.
Kap rajta az ifju úgy is heves vére
Tüzesen gerjedvén egy szűz szerelmére.
Azt az aranyalmát hozzá gördítette,
Így a szép Helénát feleségül vette.
Mennyivel illőbb hát, hogy koszorút fonjunk,
Melyet örömök közt homlokára vonjunk
Az Árpádi Reff. Ecclésia rectorának
Tiszt. Tud. Dévai Bálint úrnak.
Engedelmet kérek édes hajdani praeceptor uram, ha valamit
alkalmatlankodtam ezen levél által. Csak nem felejthetem el azokat
a jótéteményeket, amelyeket közlöttél velem, mikor hűséges tanítóm
valál, csak nem felejthetem azokat a drága ajándékokat, amelyekkel
dajkálkodtál velem, mint az édes anya az ő gyermekével. Alázatos
szolgája egyszersmind tanítványa
ARANY JÁNOS
Nagy-Szalontán.