Délszaki éj

Délszaki éj
szerző: Tisza Domokos

1856. január 24.

Oh szép a forró égöve alatt,
Szép andalogni, ha lement a nap!
Az esti lég, mint egy alvó leány
Lehellete, oly enyhén leng reám.
Egy szirtpárkány lesz nyúgovó padom,
A hab zúgását onnan hallgatom.
Fölöttem égnek nyájas csillagok,
Mindegyik megnőtt, mindegyik nagyobb.
Szebb, fényesebb, csábítóbb arczú hold
Mellett, — mint ez — ember nem álmodott.
Fényébe mártja barna üstökét
Az elfutó hab, — s lesz, mint volt, sötét.
Dalt költ a költő, hírre kap neve,
Az idő űzi, s híre vész vele.
De költőt itt miért említek én?
Ez éj maga egy élő költemény,
Megírták szépnek teremtő kezek,
Hogy olvasása légyen élvezet.
És eljön éjszak halovány fia,
— Jön — s elmerül délszak csodáiba!