Dámon panasza

Dámon panasza
szerző: Vörösmarty Mihály

Görbő, 1823.

A kegyes Boris szerelmét,
     Dafne csendes jó szivét;
A szemérmes Emma képét,
     Lincsit, lelkem szép hivét,
          Szöszke Laura kedves arcát
          És mosolygó bibor ajkát,
          Szép szemének szép sugárát,
Ninon, érted megvetém.

Mostan engem is kerűlnek
     Múlt korom szerelmei;
Csüggedeznek és gyötörnek
     Sirba hunyt reményei.
          A szerelmes lányok arcát,
          Laura édes bibor ajkát,
          Szép szemének szép sugárát,
Jaj nekem! hogy megvetém.

Ninon, ő, ki mindenemnél
Több, s becsesb volt ön szivemnél,
     Kedvesb, édesb életemnél,
          Most, Ninon sem jő felém!