Csontok
| Csontok szerző: Kosztolányi Dezső |
Vajon mi lesz az emberből? A keresztény hit szerint lélek, a zsidó szerint hamu, a pogány szerint pedig liliom vagy kalarábé, szitakötő vagy kukac, fecske vagy görény. Ezzel szemben az amerikai Western Nitroglycerin Manufacturers Association, mely a jenkik vallásfelekezetét képviseli, azt vallja, hogy az emberből halóporában dinamit lesz. Az amerikai lőszerbetyárok a koporsók fedelére többé nem azt írják: Béke hamvaira! Csak ezt: Vigyázat, robban!
Végre olyan hír érkezett hozzánk, melyet maga a szatíraíró sem feszíthet tovább, a money-making oly tréfás borzadalma, mely páratlanul áll a háború bűnlajstromában, és külön figyelmet érdemel. Egy chicagói gyár felásatja az európai harctéren elesett katonákat, hogy a csontok enyves leveséből nitroglicerint főzzön. A glicerin, mellyel szeles téli időben kezünket finomítjuk, a szelíd, édes pipereglicerin, melyből könnyűszerrel, nagyon egyszerű úton teremtik elő vad és irtózatos testvérét, a nitroglicerint, eddig állatok csontjaiból készült. Minthogy pedig nálunk fogytán a csontkészlet, az ember csontjára került a sor. Egyelőre csak a halottak csontjaira. Az elevenek csontjára csak később. Annyi azonban már bizonyos, hogy nemcsak a dohányzószobában van vége az idillnek, de a temetőben is. Régi együgyű költők valaha milyen bizakodóan daloltak az enyészetről, mely ízekre bontja a húst, az inakat, s csöndesen megőrli, semmivé - áldott, porhanyó lisztté - darálja a nagyon is kemény csontokat, melyek ennek a múlandó életnek pillérjei és vastraverzei. Mindez már hiú álom, költői ábránd, a régi, boldog, patriarchális múlt kiváltsága az újvilág gyermekének. Nincsen többé pihenés a csigás homokban. Szegény halottak is csak fél szemmel aludhatnak, nyúl-álmot, mint azok, akik hajnaltájt a keltőóra berregését várják, vagy mint akik a gőzfürdő pihenőjében szundítanak álmatlan éjszaka után, s új vendégek jöttén akármikor felrázhatja őket a fürdőszolga. Hiába hivatkoznak arra - az árvák -, hogy már levetkőztek, a gardróbban hagyták életüket, egy szögre akasztva. Mert jönnek az amerikai csiszárok, és sorozzák őket is, a halottakat. Lehet, hogy vége az életnek, de még mindig nincs vége annak, amit többre taksálnak az életnél. Végre az ember nem rázhatja le kötelességét azzal a kényelmes kibújóval, hogy meghal.
Alapjában csodálatos, hogy csak erre jöttek rá, a csontjainkban rejlő dinamitra, s nem vették észre, már régebben is, hogy mennyi becses anyag szunnyad még testünkben, melyet hasonlóan fel lehet használni s egy kis vegyészeti boszorkánysággal rögtön arannyá is lehet változtatni. Nem beszélünk a szervezetünkben rejlő káliumról és nátriumról, de tudjuk, hogy sok szén van benne, valóságos szénbánya, mivel fűteni lehetne, nem megvetendő mennyiségű foszfor, ami kiválóan alkalmas a büdösgyufák készítésére, elég sok mész, amivel, ha elegendő emberből vonják ki, házakat meszeltethetünk, sok klór, amivel diplomaták gallérját és ingmellét fehéríthetjük, esetleg egy modern gőzmosodát vagy tisztítóintézetet alapíthatunk vele, sok van, amit csak szilárdítani kellene - keressék meg a képletet -, s kitűnő, olcsó bilincseket verhetünk belőle, ezenkívül cukor és zsír is, melyből pompás szappant, úgynevezett emberszappant olvaszthatunk. Nem szabad elfelednünk ezenkívül az emberből készült csinos iparművészeti tárgyakat, a hamutálcának használt koponyát, a fogakkal és csontokkal díszített gyümölcsöstálat és a nyakcsigolyákból összefűzött ízléses nyakláncot. Azok a vállalkozók, akik a halottak csontjait felásatják, úgy látszik, már túltették magukat minden nevetséges erkölcsi aggályon, és sokkal fölényesebbek, mint az emberevők vagy az indiánok, akik koponyákkal rakják körül sátraikat, vagy azok a sírrablók, akik a halottak gyűrűit és aranyfogait csenik el. Ellopják a halottak halálát, fellármázzák az alvókat, csendháborítók a temetőben. Ismerjük a shakespeare-i gondolatsort, hogy a halott fejedelem pora mint válik egy hordóakna tapaszává, egy söröshordó dugójává. Az amerikai milliomosok ötlete jóvoltából még különösebb körutazáson megyünk át. Ellenségeink katonája a halála után újra hadiszolgálatot teljesít a csontjaiból kivont dinamit alakjában. Mily borzasztó volt egykor elgondolni a mélabús dán királyfinak, hogy a térdkalácsunkkal tekéznek. A mai angolok halott csontokkal akarnak ágyúzni. Azóta az idegrendszerük határozottan rendbe jött.
Ezzel új korszak kezdődik az ember történetében, mely az energia megmaradásának elméletéhez, az eleven erő csodálatos körforgásához szolgáltat új és új értékes bizonyítékokat. Te pedig, ember, ne higgy többé a nyugalomban. Sem a földi, sem a síri nyugalomban. Szomjúhozod a halált, de mindhiába. Neked élned kell, örökké való életre vagy elkárhozva. Örökkévaló vagy, mint a pokol, sohasem elpusztuló, mint az orkán és a tenger haragja. Halálod után egyszerre átváltozol, nem az indus hitrege, csak az amerikai pénzérdek nyomán robbanó gyapottá, tüzes puskagolyóvá, soha meg nem szűnő kárhozattá, halál egy új halállá, futsz, sivalkodsz, repülsz, megveszekedett démon, öntudatosan-öntudatlan a kopár, végtelen levegőben. Nem tudjuk, mennyi a nitroglicerin öntudata, és mit gondol az emberből készült dinamit, de valószínűnek tartjuk, hogy az ő gondolkozása is nagyon emberi. A semmi vagy, ember, s nem semmisülhetsz meg, mert a semmi lerombolhatatlan, a gyűlölet vagy, a halál vagy, s nem halhatsz meg, mert a halál nem halhat meg soha.