Csendes patak folydogál,
Köny szememből csordogál.
Szivem gyászba öltözik,
Koporsóba költözik,
Piros szinem változik.

Nem gondoltam, hogy igy tégy,
Hozzám olly hitetlen légy;
Árva vagyok, jaj félek;
Sirok érted, még élek,
Szivemen gyászt viselek.

Még ma holnap itt leszek,
Holnapután elmegyek;
Édes rózsám, ne vess meg,
Egyszer kétszer csókolj meg.