Csantavéri forsponton éjjel
szerző: Somlyó Zoltán
Zörgő forsponton utaztam, ahogy tőled jöttem el.
Zörgő forspont barna sárban éjjel, ím, így énekel:
E faluba van egy lány,
kicsi, fehér házba.
Két keze két puha szárny
tűzzel pántlikázva.
Elmaradoz a kis ház,
fut a forspont, összeráz.
Hűvös éjben zúg a vér:
Csantavér, Csantavér.
És a forspont tovább utaz, a bakon egy gyertya ég.
Zörgő forspont döcögése továbbad ezt mondta még:
Mustos ősz van, mustos ősz,
víg szekerek jönnek.
Rajtuk ül az ittas csősz,
örül az örömnek.
A subája jó meleg,
rajt egy lánnyal enyeleg.
Egyet fordul s hazatér:
Csantavér, Csantavér.
Lenn a kicsi állomáson pöfékelt már a vonat.
Zörgő forspont búcsúzásul így folytatta dalomat:
E faluban sír a szél,
amerre én járok.
Szegény vándor útra kél,
mögötte egy árok.
Sáros árok, nagy árok!
Így halnak a betyárok,
kikbe álmot csalt a vér…
Csantavér, Csantavér.