Űl Isztragomban ISTVÁN szent király,
Pap- és parasztúr mind körötte áll;
Fején az ékes ujdon korona,
Vállán palástnak himzett bársonya,
Kezében a bot, egy arany virág,
Gyönggyel rügyedzik rajta minden ág;
Mint támadó nap, a tisztes nagyok
Arcán királyi fénye felragyog.
Csendben foly a tanács; — de hallga, hallga!
Kürtszó-e az, vagy szél, mi ott rivalga?
Felhő-e vagy por, mely az egekig
Lomhán, sötéten fölverekedik?
A föld alapját rázza mennydörej,
Vagy tomboló had és acélzörej?
Villám czikáz-e, vagy lángfegyverek
Hegyén ezer napot hoz a sereg?
Győztes had élén, mint kettős sugár,
Megvillan egy ifjú levente-pár,
Gyula, Csanád , fejedelmi két rokon,
Jobb s balkeze Istvánnak harcokon.
Mosolyra vídúl a királyi bátya,
Midőn az ifjakat belépni látja,
S míg hódolatra meghajol a térd,
Ő nyujtja jobbját és így szólva kérd:
„A besenyővel, a fejes, konok
Néppel mi történt, édes rokonok?
Győzött-e, hogyne győzne a kereszt,
Pogány had ellen, amely böcsmérli ezt?
Ha síkra száll a napvilág, sötétség:
Nincs diadalban akkor semmi kétség;
No s szóljatok: hogy mint lelé Abád
Révén hadunk a vén Doni-Csabát?”
"Győzött, királyom — így Csanád felel —
Győzött karunk s az ég küldötte jel;
Megtörve a besnyő kemény nyaka,
S a martalék közt vén Doni-Csaba.
S együtt Csabával nője, gyermeki,
Rab, mint a fűszál, kincs temérdeki;
Lábodnak ím leteszszük zsámolyához:
Kincs-, martalékról felséged határoz.”
„Áldás az Urnak!" szólt a fejdelem:
Három felé a zsákmányt rendelem:
Egy rész Övé, ki a győzelmet adta,
Épüljön Isten új egyháza rajta;
Más rész királyi sergem illeti,
Tiszt- és fejenkint oszszák föl neki;
Ti mint vezérek harmadát felezve.<ref>
A költemény tervvázlata ez lett volna:
Győzelemmel tér meg István, a szent király, a besenyők elleni hadjáratából, Fehérvárba. Reán, a besenyő fejedelem, harcztéren esett el. Roppant zsákmányt hoz a magyar sereg: aranyat, drága köveket, stb. A zsákmány felosztatik: sisakkal mérik a drágaságot. A király kapja egy harmadát — s a maga részét a fehérvári szentegyháznak adja: arany oltárt, kereszteket, kelyheket — aranynyal áttört papi köntösöket csináltat. Harmadrészén a sereg osztozik; harmada pedig a király két ifjú rokona, Csanád — Doboka fia — és Gyula, mint vezérek közt lenne felosztandó. De a zsákmány közt van még egy drága kincs, Reánnak leánya, az aranyhajú Léla. Csanád most előáll, drágaságbeli osztályrészét Gyulának engedi, úgymond, ő csak Lélát akarja. Gyula hasonlókép nyilatkozik. Csanád elsőségét vitatja; ő ragadta ki Lélát a lángok közűl, — ő hozta el, ő védte az úton; Gyula fegyverrel, párbajjal követeli a leányt. Már épen viadalhoz készűlnek; de István elveszi a leányt, Gizela királynő szolgálói közé adja, a hősöket pedig azzal csöndesíti le, hogy azé lesz, ki az óriás termetű Ótomot legyőzi. Ótom, a Galád bolgár fejedelem ivadéka, Bodonból betört az országba, azt a Marosig elfoglalta, ottan egy várat rakott, azt maga nevére keresztelte. Csanád elindúl hadával, megelőzi Gyulát, megszáll a Maros innetső partján. Ótomot párbajra hívja. Az elfogadja a kihívást, a Maros közepén egy porondon megtörténik a viadal, Ótom elesik. Csanád akkor — miután Ótom káromló pogány nyelvét kivágta és tarsolyába rejtette, — őt otthagyja a madarak és halak étkéül, maga pedig seregével átkel a Maroson, Ótom várát lerontja és diadalünnepet űl népével együtt. Vigadnak, Ótom asszonyaival, kiket rabbá ejtettek, Csanád is jó napot csinál magának, s a fáradalom után elalszik. — Gyula későn jön, megtudva a történteket, nyelvét marja dühében, hogy a győzelem dicsőségét elrabolta tőle Csanád, s hogy a Léla birtokától el kell esnie. E közben megtalálja az elesett Ótomot, fejét levágja, s Istvánhoz viszi, jeléül, hogy győzött. Már István át akarja adni Lélát, de eszébe jut, hogy Csanád hol késhetik oly soká — azért függőben hagyja a dolgot. Csanád, miután Ótom tartományát egészen visszafoglalta, megtér. Gyula követeli a leányt, bemutatván a fejet, midőn Csanádnak eszébe jut, hogy nyelvét kivágta volt, s ez által földeríti igazságát. Gyula megszégyenűl. Csanád pedig jutalmúl kapja a leányt, Ótom várát és tartományát; az előbbit felépítteti háromszor erősebbre és
Csanád-nak nevezi el.
A. J. följegyzése
