Csak egy vágyam maradt
Csak egy vágyam maradt:
halálomat érjem
lágy, esti fény alatt
a parti fövényen.
Álmom szelíd legyen:
erdő közel és ég,
derűs csoda-kékség
nagy, távol tengeren.
Nem kell zene, bágyadt
gyászpompa, ravatal -
fonnátok fiatal
gallyból puha ágyat.
És sírhelyem után
majd senki ne sírna,
a hervadt ősz csupán
s zörgő füve, szirma.
Míg forrásvíz csobog,
egyhangú-mogorván,
s a fenyvesek ormán
fehér holdfény lobog:
hűs esteli ködben
konogna egy kolomp,
s szent hulló hársfalomb
suhogna fölöttem.
Nem lennék már sebes,
világba zavart vad:
az emlék fölkeres,
beföd, betakargat.
Komor fenyőkön át
a hajnali csillag
csillog s ideballag,
mint meghitt jó barát.
Jajongnak az éjben
zordon hullám-dalok:
és én elporladok
magányom ölében.