Csónakos

Csónakos
szerző: Erdélyi János

1836

Ki csónakázik olykoron
Az estvek fényiben,
Lenéz a vízre s más eget
Lát a hab tükriben.
Mint angyal ő, mint mennylakó
Két ég között repűl,
Fönn és alant csillagsereg
Ragyogja őt körűl.

Szabad folyó hullámain
Én csónakos vagyok,
Útamra eltünő vizen
Derengő hold ragyog.
Szabad folyóm a szerelem,
Vezérem a remény,
Mint hold fehér felhők közűl
A vándor éjjelén.

Leányka! jőj, kis csónakom
Szerencsepartra tesz,
Hol új virány s elégülés
Boldog szigetje lesz.
Óh! nézd, miként csillog,ragyog
Hab és örvény alatt;
A hű szerelm oly lángoló,
S veszélyen túlhalad.