Csízió az 1929. nem közönséges évre
szerző: Juhász Gyula
Magyarom, új évnek hajnala virrad rád,
Fogadd el tőlem e víg Abracadabrát,
Ez idén megszűnik számos magyar átok,
Addig is b. u. esztendőt kívánok.
Tizenkét hónap lesz ebben a szép évben,
Februárban huszonnyolc nap egy végtében,
Tavasszal húsvét lesz és télen karácsony,
Európában nagy muri túl a rácson!
De előbb farsang lesz itt állapotja
S talán színre kerül jó marsall Dorottya
És ha a kritika nem lesz szörnyen cserző,
Még sikert arathat némely helyi szerző.
Hét város versengett a dalos Homérnak
Bölcsőjéért, most meg dicső Radomérnak
Fog diadalívet emelni hét város,
Egyik-másik híres Szegeddel határos.
A torony aljáról meg ne feledkezzünk,
Csonka parlamentjét szívrepesve lessük,
Új virilis lista tagjai mint fognak
Új adót emelni a nemes városnak.
A Duna jegén is, majd ha fagy, úgy mondják,
Nagy dolgokat fog még megérni az ország,
Hiszen a jég hátán élünk már mióta,
S hosszú idő óta mindig egy a nóta.
Baumgarten pénzét, aki író kapja,
Különb módon él egy évig, mint az apja,
Nobel békedíjat pedig adják annak,
Aki békét hoz a békétlen magyarnak!
Szeged szebb lesz, mint volt, hiszen ötvenéves
Születése napján ünnepe lesz, fényes,
Attól tartok, több lesz a fény meg a pompa,
Mint a boldogulás, haladás valóba.
De a külvárosban bezzeg csatornáznak,
Épülnek a tágas, tiszta munkásházak,
Módos polgár lesz ott minden proletárból,
Mire H. G. Wellsnek új napja világol.
Demokráciánk is fejlődik az évben,
A teremtő munkát megbecsülik szépen,
Jólétét magának ki megteremtette,
Azt külön díjazzák, adta-teringette.
Ebben az új évben, míg csak régi nem lesz,
Minden reménységünk a legszebb rendben lesz,
Úri vadászaton nem fázik a hajtó,
És új választáson választ a választó.
Most pedig mégegyszer minden jót kívánok,
Találják meg egymást a szerelmi párok,
A direktor bruttót, kórista a kontót,
Kormányfőtanácsos a magasabb ordót!