Corpus callosum
szerző: Regeczy
Corpus callosum - a kérgestest (corpus=test; callum=bőrmegvastagodás, kéreg), harántirányú idegrostokból álló vaskos, fehér lemez az agyban. A kérgestest sérülései és bántalmai néha semmi tünetet sem okoznak, máskor súlyos tünetek figyelhetőek meg: pl. kiesési tünetek (apraxia) mutatkozhatnak a bal felső végtag működésében, sőt, igen gyakran elmezavarok lépnek fel. Ugyanakkor észleltek már teljes callosumhiányt anélkül, hogy az életben valami tünet utalt volna erre. A kérgestest elektromos ingerlésére mindkétoldalt görcsös izomösszehúzódások állnak be, mégpedig az ingerléssel elölről hátra menve, fej-talp irányban (craniocaudalis sorrendben) húzódnak össze az izmok.
Elhelyezkedése
szerkesztésA corpus callosumot féltekék hosszanti hasadékának fenekén a hemisphaerák széthúzása után látni, de a corpus callosum az ilyenkor feltűnő testnél sokkal nagyobb; nyalábjai szélesen sugároznak be a féltekék belsejébe, egész a kéregállományig. Rövidebb a féltekéknél: elülső vége 3 cm-nyire marad a el a hemisphaerák homloki pólusától, hátulsó vége 5-6 cm-nyire a nyakszirti pólusoktól. Alakjáról legjobban az agyvelő nyílirányú középmetszetén tájékozódhatunk. Gyengén felfelé domború középső részét törzsöknek, (truncus corporis callosi), nevezzük. Elülső vége térdalakúan lefelé hajlik, genu corpus callosi, majd ékalakúan megkeskenyedik, ez az ormány, (rostrum) s végül csaknem vízszintesen hátrahúzódó vékony fehér lemezbe, a lamina rostralisba megy át. Ez a commissura anteriorhoz nő oda elölről, s ennek alsó szélénél tompaszögű megtöréssel a merőleges szürke határlemezbe, (lamina terminalis) megy át. Hátul a kérgestest bunkós megvastagodással, a szíjjal, (splenium) végződik, ennek egy kis végső szárnya, a pars reflexa splenii, előrecsapott rákfarokhoz hasonlóan előregörbül s a splenium alsó felszínéhez forrad oda. Felső felszínén egyfelől harántcsíkolatot látni, (striae transversales) másfelől két keskeny hosszanti csíkot, medialist és lateralist. A két medialis csík, striae longitudinales mediales s. Lancisi-i egymáshoz közel a középvonal mellett, keskeny barázdát közrefogva fut; a kérgestest térdén divergálnak, s a rostrumon összeolvadnak az oldalsó csíkkal (stria longitudinalis lateralis). Az utóbbit rejtett csíknak, stria obteclának is nevezik, mert a kérgestestet a féltekék medialis felszínétől elválasztó barázda, a sulcus corporis callosi mélyében rejtőzik el. Ez stria szürkeállományból áll: csökevényes tekervény. A két stria egybeolvadásából keletkező szürke csík elhagyva a genut, a gyrus subcallosusba megy át (rhinencephalon). Hátul hasonlóak a viszonyok, bár itt igen nagy variabilitás figyelhető meg. A két csík itt is egyesül a spleniumon s ezt megkerülve és elhagyva, a halántékkaréj oldalának vékony, csökevényes tekervényébe, a gyrus fasciolaris- vagy fasciola cinereába megy át. De az átmenet nem mindig törvényszerű; gyakran csak egymás mellé helyezkedik a spleniumon túl az egyiknek a vége s a másiknak a kezdete. A medialis és lateralis csík voltaképen nem egyéb, mint megvastagodása annak az igen vékony, összefüggő szürke rétegnek, (az induseum griseumnak), amely a kérgestest felső felszínét vonja be; e réteg oly keskeny, hogy a corpus callosum fehér színét nem csökkenti, csak mikroszkóppal mutatható ki. A stria medialis idegsejteken kívül hosszanti rostköteget is tartalmaz. A sulcus corporis callosi az embryo fissura hippocampijának felel meg, a kifejlődött agyvelőn a halántékkaréj hasonnevű barázdájában folytatódik. A kérgestest egész elülső felében alsó felszíne mentén a középvonalon az átlátszó sövénnyel, (septum pellucidum) van összenőve, oldalt ependymától fedve az oldalkamra tetejét alkotja. Hátulsó fele rövid darabon a fornix testével s hátrább a psalteriummal forrad össze. Az utóbbival való összefüggése nem mindig tökéletes; néha finom, lapszerű hasadékot észlelni a splenium és a psalterium közt, az úgynevezett ventriculus Verga-t.
Felépítés
szerkesztésA kérgestest rostnyalábjainak a féltekébe való beáramlását radiatio corporis callosi-nak nevezik. Pars frontalist, parietalist, temporalist és occipitalist különböztetnek meg rajta. A nyalábok előbb vízszintesen nyomulnak a hemisphaerákba, azután részben felfelé, részben lefelé görbülnek, hogy az agyvelő felső és alsó részeibe jussanak. A genutól eredő nyalábok előre, a spleniumtól eredők hátrafelé homorú ívben haladnak; ezt az elrendeződést az anatómia az elülső és hátulsó harapófogó, forceps anterior és posterior, névvel jellemzi. Azokat a sppleniumból kiinduló leszálló rostokat, amelyek, ependymától fedve, az oldalkamra alsó szarvának tetejét alkotják, kárpit, (tapetum) neve alatt foglalják össze. A corpus callosum eresztéki, commissuralis rostokból áll: olyan rostokból, amelyek az agykéreg bizonyos helyéről kiindulva, a túlsóoldali agykéreg ugyanazon pontján végződnek, tehát a jobb- és baloldal analóg helyei közt létesítenek kapcsolatot. Megemlítendő, hogy a kérgestest rostjai nem futnak mind szabályosan egy síkban, hanem fonatszerű elrendeződésűek, felületesebb rétegből mélyebbe szállnak le stb.
Nomenklatúra
szerkesztés- Az anatómiában a latin elnevezések egységesítését három időpontban végezték el az anatómusok. Az elfogadott anatómiai elnevezéstanokat (nomenklatúrát) azon városokról nevezték el, ahol kihirdették őket. Ezek alapján megkülönböztetünk Bázeli (BNA) 1895, Jénai (JNA) 1935 és Párizsi (PNA) 1955 anatómiai nomenklatúrát. Jelenleg anatómiát a legutóbb megjelent Párizsi Nomina Anatomica alapján oktatnak, de a mindennapos orvosi gyakorlatban a legrégebbi Bázeli elnevezéstan szerint írott meghatározásokkal találkozhatunk. : Az alábbiakban a szócikkhez tartozó anatómiai nevek nomenklatúra szerinti tagolása látható, az egy anatómiai fogalomhoz tartozó elnevezések megtalálásához:
| BNA | JNA | PNA |
|---|---|---|
| ANGIOLOGIA | ||
| angiologia | systema vasorum | angiologia |
| arteria | arteria | arteria |
| arteriola | arteriola | arteriola |
| vena centralis | vena centralis | vena centralis |
| venula | venula | venula |
| vena cutanea | vena cutanea | vena cutanea |
| vena comitans | vena comitans | vena comitans |
| plexus venosus | plexus venosus | plexus venosus |
| rete arteriosum | ||
| rete venosum | rete venosum | rete venosum |
| sinus (venosus) | sinus venosus | sinus |
| vas collaterale | vas collaterale | vas collaterale |
| vas anastomiticum | vas communicans | vas anastomiticum |
| anastomosis arteriovenosa | ||
| ramus communicans | ramus communicans | vas communicans |
| plexus vasculosus | plexus vasculosus | plexus vasculosus |
| rete vasculosum | rete vasculosum | |
| rete mirabile | rete mirabile | rete mirabile |
| emissarium | emissarium | vena emissaria |
| corpus cavernosum | corpus cavernosum | |
| vas capillare | vas capillare | vas capillare |
| vas lymphaticum | vas lymphaticeum | vas lymphaticum |
| plexus lymphaticus | plexus lymphaticeus | plexus lymphaticus |
| lymphoglandula | lymphonodus | nodus lymphaticus (lymphanodus |
| nodulus lymphaticus | lymphonodulus | folliculus lymphaticus |
| cisterna | cisterna | cisterna |
| tunica externa (adventitia) | tunica externa | tunica externa |
| tunica media | tunica media | tunica media |
| tunica intima | tunica intima | tunica intima |
| valvulae vasorum | ||
| valvulae venarum | valvula venosa | |
| vasa vasorum | vasa vasorum | vasa vasorum |
| vagina vasorum | vagina vasorum | |
| sanguis | sanguis | sanguis |
| lympha | lympha | lympha |
Források
szerkesztés- Toldt: Anatomischer Atlas (1901)
- Regéczy-Toldt: Az ember anatómiája (Oktatási anyag Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar 1993)