Cigány
szerző: Csokonai Vitéz Mihály
Mikor Prometheus a megkészíttetett
Sárból kigyúrta az emberi nemzetet,
Egy estve a vidám mű-látó istenek
Vacsorára az ő házához mentenek.
Mikor már keresztet tettek sok kancsóra,
Műhelyébe mentek ők konkokcióra,
S ottan nézegetvén a kész embereket,
Csudálták isteni formájú képeket.
Hát egyszer eszébe a' jut egy istennek,
Hogy egy tréfás mását kék csinálni ennek,
Ráhagyja az egész kompánia, s végre
Körömhegyig isznak nagyobb erősségre.
Mindenik elkezdi a vizes sárt gyúrni,
Az elkészült masszát egy halmazba túrni.
Először is Vulkán a képit megmássza,
Mindenütt ott marad szurtos kulimássza,
Melyet hogy megköpött Vénus útálással,
Két szem fejérlett ki csalfa vigyorgással;
Kezét Merkurius frissebbre drótozta,
S enyves tolvajírral öszvefirnácozta;
Apollo behinté hegedűgyantával,
S éjszakákat győző kanaforiával.
Mikor elkészűltek benne a tetemek,
A patkán állott már ez a dicső remek:
Prometheus lélek felől gondolkozott,
Egy nagy csomó lélek-fótot előhozott,
De ki igen vastag, ki meg igen lenge,
Ki igen durva volt, ki meg igen gyenge.
De mind cikkelyenként mégis öszveszedte
S eképp a setétbe öszveőtögette;
Végre megbéllelte a majom lelkével,
Egy végből hasított vékony velezzével.
Azért oly találós, azért tud követni,
Azért nem tud soká egy helyben űlhetni,
Azért lett kenyere világon jártába
A fódozni való serpenyő s eszkába,
Azért henyélkedik teljes életében
A szurtos gráciák condor kebelében,
Azért van, hogy néki legédesb nyúgalom
A hajnalig pengő hegedű s cimbalom,
Azért tudta vinni a lopást annyira,
Azért ragad minden enyves újjaira,
Azért tud másoknak jövendőt, mostani
Állapotjok felől szerencsét mondani,
Ezért kedves munka a tapasztás nála,
Mert néki is első lételt e' csinála.
Éppen ott sétál egy: én, ha ily mazúrnak
Nem látnám, itélném egy szárnyas Merkurnak,
Megszólítom: megállj! Nem felel rá, hahó!
Nem addig van ám a', fekete Fárahó,
Most már elsietek, utána futtatok,
Róla hát többet nem historizálhatok.