Chloéhoz
Nyugat · 1917. 20. szám
- Ad Chloen. Odarum liber I. 23. -
1. Elfútsz már elűlem, mint a kis őzike
Anyjához fút a hegy zord szakadékiban
Megrezzenve a fák közt
Járó gyenge zefírtől is.
2. Mert az, hogyha a szél átszalad a berek
Ringó bokra felett, vagy ha az inda közt
Bár csak moccan a zöld gyík:
Reszket a testibe' szívibe!
3. Nem tigris vagyok én s nem török ellened
Mint a gaetuli vad, - ám az idő múlik...
Hagyd el végűl anyádat,
Férfi kell neked, óh Chloé!