Calibán a festető

Calibán a festető
szerző: Vörösmarty Mihály

1829-1834.

1

Mint urat és szolgát egyiránt beköp a csunya légyfi,
     Úgy te határ nélkül fösteted emberidet.
Engem is, oh gyávát! le tudál festetni, s azóta
     Képem, a kárhozatos máz, hazajárva ijeszt.

2

Festettél, most majd én foglak festeni: ülj meg.
     Érdemet is tettél, s a munka kölcsön esik.
Itt szemed, itt orrod, füleid, két barna vitorlák.
     Itt szád, mint barlang tátogat, és tüzet ád,
S gyomrodban forr a rágalmak mérge; de ím itt
     Szarvad is, ördög vagy Turkai; én szaladok.