CXLVIII. zsoltár (Szenczi Molnár Albert)
szerző: Szenczi Molnár Albert
T. B.[1]
Intése minden állatoknak és az embereknek
az Istennek dicséretire.
Noh, dicsérjétek mindnyájan
Az Urat az menyországban,
Dicsérjétek őt az égben,
Az ő fölséges székiben,
Minden angyalok őt dicsérjék,
És minden mennyei seregek:
Az nap és hold őt dicsérje,
Minden csillagokkal öszve.
Az Urat ti, magas egek,
Dicsérjétek minden vizek,
Kik fönt az égen levegtek,
Az Úr nevét dicsérjétek.
Mert mindeneket igéjével,
Ő teremte nagy erejével,
Mindent úgy megerősíte,
Hogy megálljon mindörökké.
Mindeneknek módot ada,
Hogy ki-ki abban maradna.
Ti, cethalak és mélységek,
Az Úr Istent dicsérjétek.
Tűz, kőesső, hó és az pára,
Az Úr Istent fölmagasztalja,
Őt áldjátok, forgószelek,
Kik beszédének engedtek.
Ti, hegyek, halmok és völgyek,
Nagy cédrusfák és egyebek,
Szeléd barmok, fenevadak,
Földi férgek és madarak:
És ez földön minden királyok,
Minden népek, valahol laktok,
És világi fejedelmek,
Kik nagy tiszteket viseltek,
Ifjak, leányok és vének,
Az Úr Istent dicsérjétek,
Mert nevének dicső volta
Mennyet, földet föllyülmúlja.
Fölemeli szarvát népének,
Minden szentek őtet dicsérjék,
Izráel választott népe
Az Úrnak nevét dicsérje.
- ↑ T. B. = Théodore Béze verziója szerint.