Bradley Tamás visszaüt/Második fejezet

← Első fejezet

Bradley Tamás visszaüt
szerző: Rejtő Jenő

Harmadik fejezet →

Második fejezet

Bradley Tamás nem lesz nyárspolgár. Ennek elsősorban egy régi példabeszéd az oka, és az a bizonyos aranyifjú, aki nem tudott különb lenni Noé apánknál. Végül az általános zűrzavarban az attasét a világítóudvarban felejtik, és megtartják a főtárgyalást. Mr. Higgins öreg napjaira szépíti magát egy ezredorvos kedvéért.

1

Bradley Tamás sem hitte volna valaha, hogy egyszer még a francia idegenlégióban fog szolgálni. Komoly, csendes, józan ember volt, olyasféle, akitől elvárják, hogy fiatalon nősüljön, hamar kopaszodjék, sok gyermeket neveljen és a választásokon a szavazatszedő bizottság elnöke legyen. Hogy mégsem így történt, az nem rajta múlt.
Miután a főiskolát elvégezte, a "Dalton Művek"-hez került mint vegyészmérnök. A Dalton baronetek igen szerény és igen előkelő nemesek voltak, míg végül egy élelmes nagyapa ráadta magát a textilgyártásra, és néhány év alatt a "Dalton Művek" Anglia egyik leghatalmasabb iparvállalata lett.
Sir James Dalton bizonyára azt sem tudta, hogy üzemeihez egy vegyészmérnök is tartozik. Olykor a tisztviselőknek valami jubileumán esetleg kezet fogott egy pillanatra ezzel a sasorrú, zöld szemű, magas fiatalemberrel, de igazán nem lepte volna meg az sem, ha utólag kiderül, hogy az illető raktárnok vagy kiküldött tudósító.
Az öreg Dalton leánya, Mary, még ebben a futólagos formában sem érintkezett a gyár alkalmazottaival. Mary autót vezetett, bridzselt, zongorázott, öltözködött vagy Earl of Teddyvel teniszezett. Earl of Teddy kifejezetten aranyifjú volt. Ahogy az előkelő "Earl" címet a keresztneve mellé biggyesztették, ez körülbelül híven jellemezte felületes, rangjához nem méltó, léha természetét. Ugyanez oknál fogva nagybátyja, lord Flatherry gyámsága alatt állott. De ez nem jelentett korlátozást Earl of Teddy számára, mert a lord nagyon szerette unokaöccsét, és nem tudott tőle semmit sem megtagadni.
Earl of Cunningham Mackabeo Theodor hatalmas vagyonán kívül lord Flatherrynek is egyetlen örököse volt, miután az öreg lord azt az időt, amelyet más ember családalapításra fordít, az oroszlánoknak szentelte Afrikában. Hazatérve a Szaharából csodálkozva konstatálta, hogy nemes passziója közben lassan betöltötte ötvenedik életévét, és okos ember, ha csak teheti, ilyenkor már nem nősül.
Milliomosok érthetetlen szokásai közé tartozik, hogy leányaikat még náluk is gazdagabb emberhez szeretik hozzáadni. Az öreg Dalton báró is azon fáradozott, hogy Mary Daltont Earl of Teddy nőül vegye. Fáradozása sikerrel járt, bár nem valami nagy szenvedély kötötte egymáshoz a jegyeseket. Mary keveset tartott a vidám, felületes Teddyről, és Teddy, bár tetszett neki a szép és kedves Dalton baronesse, nem volt szerelmes belé. Végre is azonban a két vidám pajtás, Mary és Teddy lassanként megbarátkoztak a gondolattal, hogy házastársak legyenek.
Mary Earl of Teddyvel teniszezett, midőn először életében megpillantotta Bradley Tamást. A teniszpályától nem messze néhány öreg vadgesztenyefa állt, és az egyik mögül előtűnt a sasorrú, komoly fej, nagy, zöldes tekintetű szemekkel. A leány el is hibázott néhány labdát, mert érezte, hogy ez a férfi őt nézi. Azután nem látta többé Bradleyt, csak a botrányos eset alkalmával, amely annyi ember életét változtatta meg egy csapásra.

2

Bradley Tamás húga gépírólány volt a "Relling Corporation" néven működő utazási irodánál. A vállalat vezérigazgatója, Mr. Fred Relling valamikor vezető szerepet játszott a City bankköreiben, de egy hatalmas afrikai telekspekuláció tönkretette. Évek óta állandó gondok között élt, és a vállalat szerény jövedelméből úgy-ahogy fenntartotta némi látszatát egykori úri életének. Ez a látszat azonban Thomas Longot a legkevésbé sem csalta meg.
Thomas Long igen híres hegedűművész volt, és Relling fénykorában nagyban udvarolt a tőzsdés Viktória nevű leányának, aki szépen zongorázott, és játékával valósággal elbűvölte a nagy embert. Lehet, hogy véletlen volt, miért kételkednénk egy művész idealizmusában? Annyi tény, hogy miután Relling tönkrement, a kiváló hegedűművész érdeklődése Viktória zongorajátéka iránt nagymértékben megcsappant, és rövidesen egy Clayton nevű tekintélyes, gazdag ügyvéd leányának zenei intelligenciája tűnt fel neki. Művészlelkének minden rajongásával vonzódott Elly Claytonhoz, akit szülei gordonkázni taníttattak. Adósságai dacára Thomas Long mégiscsak világhírű művész volt. Így érthető, hogy a dúsgazdag ügyvéd jó szemmel nézte Elly leányának szépen fejlődő vonzalmát a művész iránt, aki Elly gordonkajátékáról elragadtatással nyilatkozott.

3

Az egész bajt lord Flatherry indította el. Mint régi oroszlánvadász, állandóan aggódott unokaöccse elpuhultsága miatt. Meggyőződése volt, hogy ha Teddy egyszer bekerülne a veszélyes kaland izgalmába, akkor kiütközne belőle is az igazi férfi, és megerősödne. Sajnos Teddy erről úgy vélekedett, hogy nagybácsijának különös bogarai vannak. Miután azonban állandóan szüksége volt gyámjának engedékenységére, megígérte a lordnak, hogy elmegy vele oroszlánvadászatra Afrikába. Ezért látogatott el Rellinghez, aki újabban szakember lett ilyen afrikai ostobaságok tekintetében. A külső irodában csinos, szőke nőre lett figyelmes.
- Örülök, kedves Mr. Relling, hogy láthatom - köszöntötte az ex-pénzfejedelmet. - Újabban nagyon is visszavonul a társas élettől.
Relling keserű ember volt. Jól tudta, hogy Earl of Teddy ismeri visszavonultságának magyarázatát.
- Mivel szolgálhatok, Sir? - kérdezte kitérően.
- Szeretném, ha valami tervet ajánlana egy afrikai útra, oroszlánvadászat a Szaharában... vagy ilyesmi.
- Azt hiszem, minden igényét kielégíthetjük e tekintetben. Forduljon kérem, Miss Bradleyhez, ő az útiprogramok elsőrangú szakembere.
- Csakugyan? Az a csinos szőke lány itt a külső irodában?
- Igen.
- Férjnél van?
- Tudtommal nem, Sir - felelte szárazon Relling. - Alkalmazottaim magánéletével csak annyiban foglalkozom, hogy kifogás alá ne essék. Miss Bradley igen korrekt, jómodorú, szerény és rendkívül konzervatív leány.
- Látom, hogy Ön igazán nagyra tartja ezt az alkalmazottját.
- Miss Bradley meg is érdemli, Sir.
Teddy először kissé zavarba jött, mikor leült Miss Bradley elé. A leány karcsú volt és szép. Pedáns hangon kezdte felsorolni a tekintetbe vehető vasút- és hajó-összeköttetéseket, luxuskabinok, hálófülkék árát és előnyeit. Teddy egy szót sem értett az egészből. ő már csak a nőt látta.
Elhatározta, hogy ezentúl behatóbban foglalkozik az afrikai út tervével.
Mikor Edna Bradley másnap délben elindult hazafelé a hivatalból, Teddyvel találkozott. A fiatalember, mintha véletlenül vetődne arra, éppen szemközt jött. A valóság az volt, hogy már fél órája várt a szomszéd ház kapujában.
- Van szerencsém, Miss Bradley! Jó, hogy látom. Nem mondaná meg, kérem, hogy ha az út első szakaszát repülőgépen tenném meg, és visszafelé megszakítanám Nápolyban, ez mennyivel drágítaná meg a dolgot, ha felteszem, hogy egy-két tucat elejtett oroszlán bőrét hozom a személypoggyászomban?
Edna gyanútlanul lépre ment. Buzgalma nem ismert határt, ha utazásról volt szó. Észre sem vette, hogy a fiatalember már jó darabon kíséri, lelkesen hallgatva előadását különböző luxusrepülőgépekről, díjszabásról és tarifáról.
Teddy szédült.
- Azonban számítania kell arra - figyelmeztette a lány -, hogy ebben az évszakban legfeljebb három oroszlán becserkészésére kap engedélyt.
- Jó, hogy szólt - mondta Teddy. - Erre nem is gondoltam. Viszont nem tudom, érdemes-e hozzáfogni két-három oroszlán kedvéért? - felelte kissé elkedvetlenedve.
Az oroszlánvadászat ürügyén sikerült többször találkoznia a leánnyal, de lassanként egyre kevesebb szó esett a vasúti kedvezményről. Végül egy vasárnap rávette Ednát, hogy üzleti tárgyalásuk színhelyét áttegyék a tengerpartra. Mikor a nap már lemenőben volt, és a tengerparton sétáltak, Teddy belekarolt a leányba. Edna tiltakozott.
- Szeretem magát - mondta Teddy. - Higgye el, hogy ezt a legkomolyabb szándékkal mondom.
- Hogy értsem azt, hogy komoly szándékkal mondja?
- Ahogy egy Earl of Cunningham komoly szándékát értelmezni kell, ha úrihölgyhöz közeledik.
Most már karonfogva sétáltak tovább, Miss Bradley nem tiltakozott, és nagyon boldog volt. Azután Thomas Longgal találkoztak, és mire észrevették, már késő volt kikarolni egymásból.
- Engedje meg, kedves mester - köszöntötte Teddy a művészt, akit régtől fogva ismert -, hogy bemutassam önt Edna Bradley kisasszonynak.
- Boldog vagyok - mondta röviden a mester, és fejedelmi gőggel nézett rájuk.
- Miss Bradley nagy ismerője az utazásoknak, valóságos női Verne Gyula - magyarázta Teddy, de miután látta, hogy Edna nagyon kényelmetlenül érzi magát, még hozzátette: - Közölnöm kell önnel, hogy Miss Bradley nyugodtan sétálhat velem itt karonfogva. Izé... szándékaim komolysága ezt megengedi.
- Ah, nősül? Ez derék, legfőbb ideje volt - felelte a művész, és rövidesen elköszönt. Ezután következett az a másik vasárnap, amely elindította a lavinát.

4

Teddy szorgalmasan várta Ednát az iroda előtt. Vasárnap ismét szeretett volna egy kirándulást megbeszélni, de a leány közölte vele, hogy ezen a napon a Browning cukrászda kerthelyiségében egyéves érettségi találkozóra jönnek össze, Edna és hajdani iskolatársnői. Ebből az alkalomból volt osztályfőnöknőjük számára gyűjtést rendeznek. Az oktatónő ugyanis nagybeteg.
- Ha megengedi, szívesen hozzájárulok ehhez az alaphoz - mondta Teddy.
- Ez nagyon szép lenne Öntől, Sir - felelte a lány.
Igazán kedves összejövetel volt a Browning cukrászdában. A beteg osztályfőnöknő nevében az öccse jött el, Evans Gordon mérnök, aki legutóbb igen sikeresen működött közre egy skóciai fürdőváros parcellázásánál. Az asszonyok és a lányok vidáman csevegtek, régi iskolai élményekről beszélgettek, sőt később a megjelent fivérek és férjek jóvoltából táncoltak is. Öt óra felé váratlanul feltűnt a társaságban Teddy.
Valahol már ihatott néhány whiskyt, mert igen jókedvű volt. Elsősorban bőkezűen adakozott a beteg osztályfőnöknő számára, hogy szegény mennél hamarabb felépüljön, azután ugyancsak ezzel a megokolással konyakot ivott, majd Ednával táncolt. Később hármasban ültek az egyik asztalnál: Evans Gordon mérnök, Edna Bradley és Earl of Teddy. Meg kell állapítani, hogy az ifjú earl ez idő tájt már rendkívül részeg volt.
- Megengedi? - felkérte Ednát, és táncolni mentek.
Ekkor érkezett meg a találkozóra Bradley Tamás, hogy hazakísérje a húgát.
Megállt az asztalnál, ahonnan Edna éppen távozott, és bemutatkozott Gordonnak. Ebben a pillanatban a parketten meglepő dolog történt. Ahogy a lány feje kissé közeledett Teddyhez tánc közben, a fiatalember, maga sem tudva, mit tesz, megcsókolta partnerét. Edna nyomban abbahagyta a táncot, és visszasietett az asztalhoz. Teddy ijedten követte, és valamit mondani akart, de a lány helyett kissé kóválygó tekintete előtt egy zöld szemű, nyugodt férfi arca jelent meg. Ez a zöld szemű arc csendesen, finoman csak ennyit kérdezett: - Hogy értsem ezt a dolgot, Sir? Edna Bradley a húgom.
Az alkohol már sok galibát okozott ezen a világon. Miért ítélnénk el Teddyt, aki csak egy londoni aranyifjú, mikor hasonló állapotban Noé atyánk is kompromittálta magát, holott idősebb volt, mint Teddy, és mellesleg pátriárka. Nem mondom, hogy Noé atyánk hasonló állapotban bárkinek a húgát is eljegyezte volna, de végül is mindenki egyéniségének megfelelően éli ki mámorát. Szóval Earl of Teddy összecsapta a bokáját, és így szólt:
- Mr. Bradley, szeretem a húgát, és el fogom venni feleségül.
- Nagy szerencse ránk nézve - felelte Bradley -, és ha Edna úgy akarja, természetesen a magam részéről csak örülök a dolognak...
Miss Bradley nagyon piros lett, és igent intett.
- Emelem poharamat az ifjú párra - mondta Gordon egy középiskolai tanárnő öccséhez méltó ünnepélyességgel.

5

Nagy baj volt, hogy huszonnégy órával az ünnepi esemény előtt Teddy megrendelte a jegygyűrűt Mary Dalton számára. Ez igen kellemetlenné tette a visszaemlékezést, mikor másnap erős fejgörccsel felébredt. Hogy is rúghatott be ennyire? Valahogy ki kell másznia a csávából. Ez a Bradley család nem vagyonos, tehát lehet okosan beszélni velük. Mindenesetre nyomban el kell intézni a dolgot.
Magához vett néhány bankjegyet, beült a kocsijába, és elindult a Tottenham Road felé. Egy tizennégy éves fiúcska, aki a közelben tartózkodott, így mesélte el később az eseményeket: Teddyn, mikor kiszállt az autóból, világosszürke nyári ruha volt és a fején szalmakalap. Nyomban besietett a házba, ahol Bradleyék laktak. Hogy itt mi történt, azt pontosan nem lehet tudni. Valószínű, hogy a társalgás nem egészen barátságos mederben folyhatott, mert a tizennégy éves fiúcska váratlanul arra lett figyelmes, hogy egy szalmakalap röpül ki a kapu alól az utcára, és nyomban utána egy jól öltözött fiatalember, igen szép ívben, pontosan az orrán, száján érve a földet. A fiúcska talpra segítette az illetőt, leporolta, és azt állítja, hogy a fiatalúr kissé idegesnek látszott.
Bradleyéknél szomorú esemény volt Teddy látogatása. Edna sírt. Tamás sokáig hallgatott.
- Be fogjuk perelni házassági ígéret megszegésért - jelentette ki végül.
- Azt én nem akarom - zokogta Edna.
- Pedig ez a jobbik megoldás. Ha nem adsz megbízást egy ügyvédnek, akkor egyszerűen lelövöm ezt az embert az utcán - mondta Tamás csendesen.
Másnap már bent volt a lapokban, hogy Edna Bradley feljelentette Earl of Cunninghamet házassági ígéret megszegéséért!
Két nappal később Bradley Tamást elbocsátották a Dalton Művektől, és újabb két nap múlva Mr. Relling közölte Ednával, hogy legnagyobb sajnálatára nem tarthatja meg tovább az állásában.

6

Teddy a család előtt részegségére hivatkozott, és holmi borzalmas történetet mesélt Bradley Tamás erőszakos fellépéséről. Lord Flatherrynek is ezt adta elő. Az öreg Dalton először nagyon haragudott, de lord Flatherry meggyőzte arról, hogy ez az esemény csak sürgősebbé teszi a házasságot. Mary vállat vont és kijelentette, hogy ő nem haragszik. Ismeri Teddyt, és az egész história nagyon hasonlít rá. Egy ideig ne mutatkozzék, azután majd kibékülhetnek.
Mr. Clayton a City előkelő iparmágnásai között a Dalton baronetek ügyvédje is volt. ő vette a kezébe az ifjú Teddy védelmét is. Lord Flatherry az érdekeltek tanácskozásán arra szerette volna rávenni az ügyvédet, hogy egyezzen ki a Bradley családdal.
A tanácskozáson Burton őrnagy is részt vett. Dalton sógora volt, ezenfelül az alsóháznak is tagja, konzervatív programmal.
- Ha rám hallgattok - mondta -, és ez a legokosabb, akkor semmi elkenés! igenis odaállni a bíróság elé!
Szeretett kenetteljesen és szigorúan beszélni, mintha állandóan a parlamentben szónokolna. Ilyenkor sokszor nyúlt a bajuszához. Végül is az őrnagy álláspontja győzött: nyilvánosság elé az üggyel.
Edna Bradley bejelentett tanúi: Thomas Long hegedűművész, Evans Gordon mérnök és Relling vállalatigazgató a tárgyalást megelőző napon némi fellendülést tapasztalhattak sorsukban. Clayton ügyvéd például közölte Rellinggel, hogy egy pénzcsoport, amelynek Dalton baronet áll az élén, hajlandó lenne a befagyott afrikai telkek átvételére. A telkek parcellázásával, úgy vélte Clayton, jó lenne egy igen tehetséges fiatal mérnököt, Evans Gordont megbízni. Mikor a mérnök értesült az ügyvédtől a megbízásról, nem akart hinni a fülének, és mámoros lett a boldogságtól. Ugyanaznap az ügyvéd estélyt adott, és megragadta az alkalmat, hogy bevezesse Gordon mérnököt London úri társaságába, ami már fél karrier manapság. Még ezen az estén az ügyvéd félrevonta leánya vőlegényét, Thomas Longot is egy kis szívélyes beszélgetésre.
Itt sok szó esett a művész adósságairól, amelyeket ha Ellyvel egybekelnek, az ügyvéd rendezni fog, beszéltek néhány szót Earl of Teddy peréről is, de csak úgy futólag.
Másnap volt a tárgyalás.
A terem zsúfolásig megtelt London társadalmi kitűnőségeivel.
- Edna Bradley! Ön azzal vádolja Earl of Cunninghamet, hogy házasságot ígért önnek. Mivel tudja ezt bizonyítani? - kérdezte a bíró.
- Először Mr. Thomas Longnak mutatott be mint a menyasszonyát, másodszor fivérem és Gordon mérnök előtt határozott formában megkérte a kezemet.
- Kérem, erre nézve Mr. Evans Gordon mérnök és Mr. Thomas Long kihallgatását - szólt közbe Clayton. És most következett a tárgyalásnak az a gyorsan lepergő tanúvallomás-sorozata, amely Bradley Tamás lelkivilágában lerombolta a jóba, az emberekbe, a munkába, a kötelességbe és a tisztességbe vetett hitét.
Jött Gordon.
- Szerintem Bradley Tamás, ha nem is volt brutális, mindenesetre "megfélemlítő hatással" lehetett.
- Fenyegetően lépett fel? - kérdezte a bíró.
Bradley farkasszemet nézett Gordonnal. Ez viszont pislogni kezdett, és akadozva mondta:
- Hát... bizony, erélyesen...
- Ön szerint Bradley Tamás megütötte volna Earl of Cunninghamet, ha nem kéri meg a húga kezét? - kérdezte az ügyvéd, és szigorú szemével mereven tapadt a tanúra.
- I... igen... Azt hiszem.
Bradley arca viaszfehér volt, és a száját harapdálta.
- Nem igaz! - kiáltotta Edna kétségbeesetten. A bíró kopogott. Gordon lesütött szemmel hagyta el a termet. Clayton élvezettel törölgette a szemüvegét.
Sir Thomast, a világhírű hegedűművészt, enyhe moraj fogadta. Zsakettben, furcsa színű nyakkendővel, sápadt, kissé púderezett arcával álmatagon lépett a bíró elé.
- Mit tud az ügyről?
- Jóformán semmit. Mély belső életet élek, mint általában a művészemberek, környezetemet ritkán figyelem meg, Miss Bradleyt egyszer láttam mindössze a tengerparton. Earl of Cunninghammel sétált karonfogva.
Moraj.
- Ugyanakkor kijelentette önnek - szólalt meg a lány ügyvédje - Earl of Cunningham, hogy Edna Bradley a menyasszonya?
Thomas végigsimította a homlokát egy lassú, de nagy ívű gesztussal:
- Ezt mondta volna? Sajnálom. Nem emlékszem ilyen kijelentésre.
- Gazember! - kiáltotta Bradley.
- Figyelmeztetem - szólt rá erélyesen a bíró -, hogy ha még egyszer elragadtatja magát, szigorúan megbüntetem!
Relling.
- Miss Edna Bradley önnél volt alkalmazásban. Olyan hölgynek ismeri, aki okot adhat magatartásával bizalmaskodásra?
Már az, hogy nem felelt nyomban, felért egy hamis tanúvallomással. De a szörnyű szünet után még meg is szólalt.
- Hát, kérem, ezt én nem tudhatom... Nehéz ilyesmit állítani egy hölgyről.
Bradley már tisztában volt azzal, hogy mi történik itt.
- Szívesen elbeszélgetett az ügyfelekkel... Ízléstelenséget sohasem vettem észre, de az például, ahogy Earl of Cunninghammel nevetgélve csevegett, nem felel meg az én konzervatív felfogásomnak... De mondom, különben...
- Mr. Relling!
Edna állt előtte. Könnyes szemekkel.
- Ezt... ezt... meg kell mondanom - hebegte a volt főnöke zavartan, és másfelé nézett.
Earl of Teddy életének legkínosabb perceit töltötte a bíróság előtt. Hol elsápadt, hol kipirosodott az arca.
- Ígért ön házasságot Edna Bradleynek?
- Én... ugyanis... én nem ígértem...
- Miért kérte meg a kezét? - Csend. - Megfélemlítette magát Bradley Tamás?
- Bradley... igen... támadóan lépett fel.
Edna elájult.
A tárgyalást felfüggesztették. Még aznap meghozták az ítéletet.
A bíróság, ahogy előre látható volt, felmentette Earl of Cunninghamet!
És ezzel kezdetét vette Bradley Tamás harca a világ ellen.

7

Bradley kitűnő mérnök volt. Két állást is kapott, de rejtélyes, láthatatlan kezek úgy intézték, hogy mindig az utcára került.
Néhány embernek terhére volt a fővárosban. Márpedig Bradley Tamás Londonban maradt! Címírást vállalt. Végül szerelőnek alkalmazták egy vállalatnál, de rövidesen minden indokolás nélkül kitették. Akárhol próbált elhelyezkedni, láthatatlan kezek utánanyúltak, és megakadályozták.
Így került végül a kikötőbe, ahol zsákot hordott.

8

Akkortájt már kezdett kissé elaludni az ügy.
Edna szép csendesen elhagyta Londont. Még Rellingnél megismerkedett a "Marokkó-Európai Társaság" igazgatójával, ennek írt, és postafordultával megjött a válasz: jöjjön Marokkóba, a Társaság alkalmazza. Ide már nem értek el a City láthatatlan, üldöző kezei.
Bradley nem ment vele. ő visszaüt! Ezt ismételgette magában szinte eszelősen, mániákusan, nem törődve, hogy szenet talicskázik-e vagy csomagot hord: visszaütni!
És csodálatos módon az öreg Higgins révén alkalma nyílt erre.
Az öreg Higgins tiszteletreméltó ősz fejével, azon frissen, ahogy ötévi fegyházbüntetését Dartmoorban kitöltötte, szülővárosába sietett, a csodás, lármás Londonba. Talán örült volna, ha a város polgárainak kis csoportja kijön fogadására a pályaudvarra, és átnyújt neki egy csokor virágot, hiszen részesítettek már megható fogadtatásban olyan embert, akinél a vén Higgins semmivel sem volt nagyobb gazember, a társadalom érvényben levő előítéletei azonban ez esetbe sem tették lehetővé, hogy a szülőföldjére hazatérő kiszolgált rabot, ha mégolyan hosszú időt töltött is a börtönben, külön fogadtatásban részesítsék.
Mit csinál egy kiszabadult rab, ha megérkezik Londonba? Felhajt néhány pohár pálinkát a Temze partján.
Ebből az alkalomból ismerkedett meg az öreg Higgins Bradleyvel. A söntéspult mellett kezdtek beszélgetni.
- Ön messziről jött, Mr. Higgins? - kérdezte Bradley. - Eddig még nem láttam itt a kikötőben.
- Nem is olyan messziről jöttem. Csak régen elvitt innen a balsors.
- Odaát volt az európai kontinensen?
- Csak a fegyházban, de az is eléggé megtört.
Bradley kissé meghökkent. Minden keserűsége dacára tisztességes ember volt.
- Miért zárták be, Mr. Higgins?
- Csendháborítás miatt. Öt évre!
- Az hogy lehet?
- Mikor kimásztam az ablakon, leejtettem egy tükröt, és a csörömpölésre összeszaladtak a lakók. Ezért a csendháborításért kaptam az öt évet. Egészségére, uram! Különben nemsokára megyek vissza Afrikába. Valamikor a légióban szolgáltam, és hontalansági vágyam van a sivatag után. Egy fegyvercsempész hajó indul holnap Spanyolországba, és megbízható személyzetet keres. Nem volna kedve eljönni?
- Nem, köszönöm - felelte Bradley. - Nekem dolgom van itt. Le kell bonyolítanom egy ügyet.
- Csak vigyázzon a csendre. Tükörrel, ezüsttálcával nem jó tréfálni.
Este Bradleyvel együtt tért vissza a városba.
- Remélem, még elérem visszafelé az utolsó villamost. Nem szeretnék ebben a poros városban aludni - mondta a kiszolgált fegyenc.
- Miért nem maradt akkor a kikötőben? - kérdezte Tamás.
- Elszámolásom van valakivel a külvárosban. Legutóbb azért tértem haza Afrikából, hogy egy vendéglőssel elbánjak, aki leszúrta az öcsémet. Sajnos, közbejött a csendháborítás, és elfogott a rendőrség. Hát ezt elintézem holnapig. Ha meggondolta magát, velem jöhet. Hatkor itt leszek a kocsmában, ahol megismerkedtünk, de nem várok sokáig, mert keresni fogják a tettest, és én leszek az.
- Olyan fontos magának bosszút állni?
- Jegyezze meg: "szemet szemért, fogat fogért" - mondta Higgins.
És bár ne mondta volna.

9

Mert, ha ezt nem mondja, akkor az ügyben teljesen ártatlan Mary Dalton sok kellemetlenségtől szabadul meg. Mary nem tulajdonított nagy fontosságot Teddy eltévelyedésének. A hűtlenség igazán csak annak fáj, aki szerelmes. És Mary nem volt szerelmes a vőlegényébe, tehát megbocsátott.
A kínos eset utóhullámainak elsimítására éppen megfelelő alkalom volt a tengerészakadémia bálja, amelyen néhány követ, kisebb államok attaséi és a polgári lakosság kiválasztott, legfelsőbb rétege vehetett részt. Ez a bál fényben, pompában, ruhában, előkelőségben minden alkalommal az év kiemelkedő eseménye volt. Dalton kívánságára Mary beleegyezett, hogy mint Teddy menyasszonya jelenjen meg ezen a bálon. Így minden pletykát végleg elfojtanak.
Pontosan tíz órakor nyitották meg a bált, midőn a rendezők sorfala között a tengerészeti miniszter és neje felhaladt a lépcsőn. A táncot pontban tíz óra tizenöt perckor az admiralitás első tisztje kezdte a lordmajor feleségével. Tizenegy óráig minden programszerűen történt. Ekkor következett a műsoron kívüli esemény.
A legszigorúbb utólagos vizsgálat sem tudta kideríteni, hogy miféle oldalajtón keresztül juthatott be szakadt, szénporos ingében és olajos, ormótlan nadrágjában Bradley Tamás a táncterembe. A Kereskedelmi Kamara asztmatikus ügyvezető elnöke vette először észre, és azt mondják, hogy az eset után napokig légzési zavarai voltak. Tény az, hogy a szénhordó szöges cipője egyszer csak ott csörgött a parketten, és utat tört a táncolókon át a terem közepéig, ahol Mary Dalton és Earl of Teddy keringőztek. Ekkor már a zenekar abbahagyta a játékot, és mindenki elhúzódott a jövevény közeléből. A néhány másodpercnyi döbbenetet Bradley ügyesen kihasználva így szólt:
- Sir Cunningham! Ön mindenki előtt megcsókolta a húgomat. Szemet szemért, fogért!
És mielőtt valaki magához térhetett volna a rémület szuggesztiójából, a toprongyos ismeretlen átkarolta Maryt, és hosszan megcsókolta. Egy hatalmas termetű rendező torkon ragadta a merénylőt, de Bradley nyomban úgy vágta szájon, hogy két estélyi ruhás hölgyet, néhány konzult és egy terített asztalt rántott magával a földre.
A nők sikoltoztak, leírhatatlan zűrzavar támadt, és az általános tolongásban kitörtek egy üvegajtót. A vesztibülben rendőrért sípolt a portás, és egy elhízott attasé, aki le akart mászni a világítóudvarba, most a második emeletről tehetetlenül lógott fejjel lefelé egy kampón. A büféasztal felborult, és valaki a szomszéd vendéglőből telefonált egy esti lap szerkesztőségébe, hogy ír merénylők bombát dobtak a bálterembe.
A környéken híre terjedt, hogy elrendelték az általános mozgósítást...
A leírhatatlan zűrzavarban Bradley Tamás elmenekült.
És megkezdődött az ámokfutása.
Reggel hatkor ott volt a vendéglőben, és Higginsszel együtt hajóra szállt.
Afrikában jelentkezett a légióba a vén fegyenccel együtt. Hogyan vették fel Higginst?
Ez a legérdekesebb szélhámosság a gyarmati hadsereg történetében.
Az ötvenkét éves veterán újonc lett! Délben elbúcsúztak egymástól a vendégfogadóban, és este, mikor Bradley visszatért, csaknem hanyatt esett.
Higgins szénfeketére festette a haját és bajuszát, azonkívül valami színész ismerősétől testszínű kenőcsöt szerzett, és jól elkente a bőrén. Kísérteties látvány volt olyan ember számára, aki ismerte.
De az ezredorvos nem ismerte. Látott egy izmos, fekete hajú, vidám embert, tudj' Isten miért bezsírozott arccal, és az ördög tudja, min vigyorog állandóan, de regrutának jó lesz. Bevették mindkettőjüket.
Este már a Fort St. Thérése-ben, az erőd udvarán vidáman dalolták a többiekkel együtt a La Carmagnolá-t, és másnap elindították őket a Szahara felé.