Borstragédia
szerző: Bálint György
Húszezer tonna bors egy kézben. Tüsszenteni kell ettől ... Csak most, egy aktuális világesemény kapcsán vettük észre: milyen sajnálatosan keveset tudtunk eddig a borsról. Annyit mindenesetre tudtunk eddig is, hogy kicsi, de erős. Erről többször nyílt alkalmunk meggyőződni a fehér asztal mellett, de sohasem hittük volna, hogy ez az erélyes kis fűszer egyszer a zöldasztalra is elkerüljön. Almunkban sem sejtettük volna a kicsi borsot olyan erősnek, hogy a Bank of Englandnek kelljen, minden hatalmát összeszedve, levernie. Márpedig most ez történt a borssal, melyről egyébként a lexikon a következő felvilágosításokat adja:
- Bors (Piper, L.) a Piperaceae család génusza, melynek 600 faja trópusi vidékekre szorítkozik. Cserjék, néha kapaszkodók, ritkán fák. Levelük osztatlan, 3-5 főerű… Termésük bogyó. Már egyéves korában is gyümölcsözik…
Ezek a lexikon főbb adatai a borsról. Az utolsó napok eseményei bizonyítják, hogy ezek az adatok milyen hiányosak. Az L betű a bors neve mellett Linné nevét jelzi, a nagy botanikusét, a bölcs rendszerezőét, aki a kicsi borsot sem felejtette ki rendszeréből. Mellette azonban egy másik embert is meg kellett volna említeni, aki szintén nem hagyta ki a borsot, sőt a történelemben és a növénytanban példátlanul álló szerephez juttatta. Ez az ember a dallamos Garabed Bishirgian nevet viseli. Származására nézve örmény, polgárságára nézve angol és foglalkozására nézve vállalkozó. Mindenre vállalkozik, amivel keresni lehet. Nem riad vissza az erős eszközöktől sem, még a bors sem volt számára túl erős. Biztosan olvasta róla a lexikonban, hogy már egyéves korától kezdve gyümölcsözik, és ez megragadta fantáziáját. Megszervezte a világ legelső bors „Corner”-ét. Magyarul: megszervezett egy alkalmi vállalkozást, mely össze akarta vásárolni a világnak csaknem egész borskészletét. Egyszerű, gyanútlan emberek elcsodálkoznak ezen. Végeredményben kinek kell annyi bors? Hiszen, nem mondjuk, vannak ételek, melyekre szívesen hintünk egy kis borsot, de ki hallott arról, hogy valaki a világ egész borskészletére vágyjon, és húszezer tonnát egy-két nap alatt sürgősen be is szerezzen. Rabelais Gargantuájának jó étvágyát is felülmúlja Mr. Bishirgian étvágya, mely a világ minden borsára vágyakozott, mind a hatszáz fajtára, az összes trópusi vidékekről.
Bishirgian úr fűszerkedvelő mohósága megdöbbentést keltett az élelmicikkek londoni tőzsdéjén. A konkurrens vállalkozók úgy találták, hogy mégsem helyénvaló, ha Bishirgian húszezer tonna borsot tör az orruk alá, és azután korlátlanul diktálja az árakat a borspiacon. Megindult tehát az ádáz, dühös harc, a világ első borsháborúja. A City néhány irodájában hadvész ülte képpel robogtak a zöldasztal körül az ellenfelek, akik, mint a bors, szintén erősek és – ugyancsak mint a bors – „néha kapaszkodók”. Görcsösen kapaszkodtak e gyorsan gyümölcsöző, osztott levelű és dús osztalékú növénybe, melytől minden oldalon nagy dolgokat reméltek. A harc rövid volt, de pusztító: Bishirgian borsakciója megbukott, a Bank of England közbelépett, nem engedte összevásárolni a világ minden borsát, és végül, drámaian gyors ütemű és rendkívül bonyolult pénzügyi hadműveletek után, melyeket csak a szakemberek értenek meg, Bishirgian elvesztette a csatát. Egy sereg fizetésképtelenség és tízmillió font veszteség maradt a küzdelem színhelyén. És a húszezer tonna bors, melyről e pillanatban senki sem tudja, hogy mit fog fűszerezni.
Forrás
szerkesztés- Lásd a vitalapot!