Bolond Istók folytatásának terve

Bolond Istók folytatásának terve szerző: Arany János

Tervvázlat^[1]
1880.

HARMADIK ÉNEK.

Bolond Istók látszólag lemondván, alacsony helyzetében, minden hírnév utáni vágyairól, practicus ember akar lenni; de hogy mégis nyoma maradjon földi itt létének, elkezdi megírni élete eddigi történetét, mely az I. énekbelitől nagyon különböző.

Mikor eszmélni kezdett, a mama igen szép asszony volt, s úgy hívták, hogy grófné. Egy nagy kastélyban laktak, melynek pompás kertje volt, de azontúl az egész vidék puszta, fátlan, alföldi síkság. Apjáról, a grófról, nem hallott semmit, nem is látta; egyszer azonban rebesgetni kezdték a cselédek, hogy a gróf haza jön. Úgy is lett; a gróf és grófné közt heves vita támadt, — minek eredmenyéül őtet a gróf inasa kocsin kivitte a puszta közepére, ott az országútra letette s maga visszahajtatott. Ő sírva maradt ott egy éjtszaka, nagyon szeretett volna visszamenni a kastélyba, de nem is látta már be, — megindult hát az úton s egy falu végihez ért. „Ni hiszen olyan, mint a kis Pista," mondá egy asszony a férjének, „ezt az isten küldi nekünk a kis Pista helyett.” Befogadták úri ruháit levették róla s parasztosba bújtatták. Pista lett hát ő is, a fogadó apja nevéről pedig Borond Pista. A vén orgazda, saját bűneit expiálandó, s a legrosszabb emberben is lappangó jobb érzéstől ösztönözve, papot akar belőle nevelni; első dolga tehát, hogy iskolába adja, (mert ő nem tanult soha), hol a gyermek igen tanulékonynak bizonyúl. Azonban az öreg Pista bácsi pár évre börtönbe kerül javait a tett károkért elárverezik, az asszony meghal és így Istók öcsénk, kit társai az iskolában Borond helyett Bolond-nak hívogattak, egyedül marad a világon. Senki nem gondolván vele, s mélyen sértve lelkét a fogadó apján esett szégyen, ott hagyja a falut; megy, megy; hol libapásztor lesz, hol csizmadia-inas akar lenni, de az élet practicumát nem tudja megtanulni, lelkét sérti a függés s valami elérhetetlenre vágy. Utoljára, az erdőháton, megakad egy faluban, hol az iskolamester ügyét felfogja, az eleven eszű gyermeket tanítja, majd Debreczenbe juttatja. Eddig az Istók önéletrajza.

NEGYEDIK ÉNEK.

Most következik, vagy az ének végén, vagy a IV. kezdetén, a czigányok stratagémájának megfejtése. Tudniillik a czigányok tovább vándoroltak s idő múltával ismét tanyát ütöttek egy falu végin. Kastély volt ott, közel. A kastélyban ez történt. A grófné egyetlen csecsemő fiát a dajka a szénapadlásra vitte, hol, míg ő a kocsissal szeretkezett, a gyermek a lyukhoz mászott, hol a szénát lehányják a tartóba; lebukott és ez ott heverő szénavágóba esvén, e rettentő pallos ketté vágta a nyakát. Lett hát rémület nagy; a dajka elindult, a hátsó udvar kapuján, hogy világgá fusson. A közel tanyázó czigányok észre vették a nő kétsébeesését, és kivájták belőle titkát, segélyt igérve. Megtudván a bajt, a vajda mindjárt tanácsot ült a ravaszabb czigányokkal, s eredmény az lőn, hogy Istókot lopják vissza, és jó pénzért adják el a grófi háznak, mintha csak a másik volna. De a dajkától a követelt összeg nem telt; kénytelen volt a grófnénak bevallani a bajt és hogy mikép lehetne, a távol levő gróf előtt eltitkolva, a czigányok váltott gyermekét becsempészni. A grófné, ki érezte bűnös voltát, mert gyermekét egészen a cselédekre bízta, belé egyez, igér nagy sommát a czigányoknak, ha egy oly korú csecsemőt kerítenek. A czigányok vissza lopják Istókot, a holtat titkon eltemetik és Istók (valami aristocrata név alatt) mint grófi sarj nevekedik.

Itt az ének átmegy Istók lévita-élete folytatására. Megszeret a szomszéd faluban egy árva leányt, tanulatlan, de természetes észszel és gyöngédséggel felruházott nőt, Már azon a ponton van, hogy elvegye, (csak hogy níncs miből élníök) midőn híre futván Istók állását fölülhaladó eszének és tudományának, meghívást kap nevelőségre egy szomszéd grófi kastélyba. A grófné, (egykori anyja) miután férjével végkép is szakított (el nem válhatott) most saját jószágán egy német nevű őrnagygyal mint férjével él s tőle gyermeke van, kinek a nevelő kell. Az őrnagy úr azonban ritkán lehet honn, az asszony megszereti fia nevelőjét, s elcsábítja.

Megjegyzés

1. Egy 1880. júniusi akadémiai ülésre szóló meghívó hátlapjáról. (A kiadó-szerkesztő, Arany László megjegyzése.)