Bohógyi Gedeonhoz
szerző: Kölcsey Ferenc
Túróra szarka, túróra! van egy kevés számvetésem
az uracscsal. Ide szóra nagy tudós , most én az uracsot lúgba vetöm és szappan nélkül mögmosom, tudja e mivel? sulyokkal, ama' tót szappannal.
Levelem' eme' kezdetén el ne bámuljon az uracs,mint a' borjú az új kapunál. Mög van mondva, a' szél ellen ne pösölj , mert magadat vizelled le. Addig is nyújtózz, még lepled ér, végtére, tanulj tinó, ökör lesz belled. Micsoda lókörmü, karikalábu, löcskezü, tökfej, szamárfülü csudateremtmény, ostoba csörebogár lehet az, a' ki mint a' vak csak neki megy a' böcsületös embörnek, és beleütközik? ki tötte az uracsot bíróvá a' philologyiában ? hogy min t egy iskolamester rakoncátlan szájjal, félreficamlott nyelvvel ellenünk újjétók ellen a' szr alatt pillyet hányogasson? Höss másé az udvarról! Mindjárt mögtöszöm, hogy ha ki nem röpül, fészkestül tyukmonyastul oda lösz, ebestül macskástul elvesz , le sem is cséplik ugy a' búzát, mint én lebugyázom; mög lösz mind sülve, mind pirétva, mégis akasztom töngölét, rajta ütök, és vérét is vöszöra, 's ott hagyom a' faképnél. Hiszen tudhatta az uracs, hogy számba fontba köll vonni a' gondolatokat! nem is köllene minden tálban egy kalánnak lenni, mert mások is torkába vethetik a' szovat. De csak bele
kottyana a' nyelv' dolgába a' szilvalév, mintha ötét
borsóinak; tele van szóval, mint a' duda széllel, a' szapora dara , *s mint az üres malom, csak odaáll a' folyó' derekára; pedig nem is lát tovább az orránál, 's a' kákán is csomót keres. De kitüszünk mi is magunkért, mögmutatjuk , hogy embörök vagyunk a' talpunkon , és hogy a' csirke nem okosabb a' tyúknál. Mög is borsollyuk az öszvehabort és föleresztölt litylotly kotyvasztásokat, mögadjuk bélését a' posztónak, 's megemlögeltettyük az uracscsal a' Magyarok' Istenét. Meglátjuk azt is, hogy markában szakad a' vége mézes madzagának, ha annak üdéjében által vettyük az ebek' harminczadgyán. A' mi kardunkat sem füzfábul faragták.
Az uracs a' nyelv' dolgában akart Ítéletet hozni ?
Nem oda , másé ! terömni köll ám arra az embörnek,
mint a' subagallérnak; nem pedig azután formáltatni,
mint a' lapostetnek. A' nyelvmivelés nem kanászjáték,
's a* ki ahhoz fogni mer, ne lögyön gatyafönékben
szüve. Nem köll uj szó ? möglássuk , hogy megy
hát sánta Budára. Próbáljon az uracs uj szó nélkül a'
tudákosságrul Írni, tudom, majd búsul mint a' vermbe
esütt farkas, fohászkodik, mint a' kereketörött
kocsis , kapkod imide amoda deák szóba , görög szóba
, 's mikor lösz a' tudós munkának vége ? malacnyirö
sohanapján! Az illyen kófic embörök ugatnak
az ujj ellen mint az eb a' garádján, 's a' régivel semmit
sem kezdnek, semmit sem végöznek; szénnel
Írhatná az embör a' kürtökbe , mikor valamit ki tudnak
böffenteni, abban is mi köszönet? fél pofánkra,
zápfogunkra sem ölég. Löpényt körestek , hókukóra
találtak, mégis nekik áll föUyebb. ügy rátartják magokat,
mint az olajos korsó az asztal' közepén. Olly
kevélyen sétálgatnak föl alá , valamint a' Kunok' ebe
a* csórva homokon; és mintha átugrottak volna a' száz tü' hosszát, más érdömös emböröknek is ök akarják
megpödöríteni kajla bajuszokat, ök magok hajtani
a' göncöl' szekerét. Ki vagyok , én vagyok , a' biró'kocsisa nem kevélyebb nálok, a' balhacsipést , a'szunyogszurást , a* légyköpést alig szönvedhetik el a' lepöndékök, pedig ha jól mögfontolnák a' dolgot,
nekik is kett az orrok' lyuka , mint a' szögény embör malaccának.
Éppön az én csúcsos szelésökrül írtt munkámot
olvasám. Hozzák az uracs' könyvét, hogy nézném
mög. Letöszöm a' másikat, 's gondolám, hogy az
talán valami fura kis ésszel irott könyv lönne; forgatom
, hát vizre vitt , azután csrbe hagyott a' ká-r
posztás kertbe néz csalárd. Lórul szamárra szállottam
- 's még akkor is mögesküttem , hogy ezt az uracs
el nem viszi szárazon. Azt gondoUya az uracs , magáé
mind a' diófáig, csufoUya az érdömös Írókat; azt hiszi,
hogy gyzött, és hoppot mond, minekeltte
az árkot általugrotta. Csudadolog az, hogy az irkálok
mög nem alkhatnak eggy gyékényen eggymással ;
osztán hidgye el az uracs, nem sült a' mind jól, a'
mit kemöncébül kiszödnek; mikor valaki más jó hírében
bitang módra gázol, maga alatt vágja a' fát.
Másnak ás vermet, maga esik bele, 's az egész pörlekedésben
annyit nyer, mint Bertók a* csikban. De
az uracs ezt mind mög nem gondollya, társa ellen fonákul
vöszi az ümögöt, 's hidegön is veri a' vasat,
mint kakas a' szemetöt, mind megtarjasodik, mind
mögtollasodik , kiönti ludmérgét , kacag elre , iszik
a' medvebrre. De jövendölöm az uracsnak, hogy föl
van vágva a' dögrovásra, ott, a' hol köU, 's majd
is mögitattyák vele a' cokipoharat. Akkor tudom mög-
bánnya dolgát , mint a' mülly kuvasz eggyszörre kilencet
fiadzott; megbánnya béka a' deret. Ha most az
uracs mellett nevetnek, majd az uracson fognak nevetni, még pedig annyira, mint a' kurta kutya, vagy a' hidegvötte legyek sszel. Jó szerdékre várják a' macskát , 's akkor tudom el is hallgat , mint a' tet a' var alatt. Erre pedig ne mondgya az uracs : ebugatás nem hallik mennyországba; — mert nem ok nélkül mozog nyárfán a' levél; a' hol füstye van, ott köll lönni a' tűznek is , nem is esik forgács vágás nélkül.
Majd körültapodgyák az illyen eggy étszaka nevekedett hitvány gombát, hogy kikopik mindenbül, mint valami a' hóbul , 's kéntelen lösz az iróseregbül elillantam, az illyen jegetörött, vizet ivott, lapuval takaródott irósvajas leventa, hogy még a' kapufáiul sem vöszen ijettében búcsút. Jó víz lösz ez majd sok tréfás verselönek malmára, mind addig, még úgy el nem nyúzzák ezt a' bakot , hogy szr sem marad rajta; akkor igazán böttílik a' közmondás: kár nyitlya a' bolond' szemét. Várjon csak az uracs, mög lösz embörül dögönyözve, azután mögüstökölve , végezetre törökül meg is cibálva ; 's térdön állva fog könyörögni, hogy kézzel is hintenék már inkább, mint zsákkal a' magot.
Egyébaránt jelenthetöm, hogy nincsen az uracsnak
szöröncséje az okos Íráshoz, mint cigánynak
az igazmondáshoz. De nem is való disznó' orrára az
aranyperec, sem az illyen fityfirigy csöllög böUögö
irócskáknak a' szerzi név, szamárra sem tösznek
bársonnyerget , bár Tolnát Baranyát bejárta is. Én
mondám. Isten lögyön az uraccsal!